Van olyan aki apaként csalódott a párjában/férjében? Aki jó férj de ugyanakkor kiderült róla, hogy nem a legjobb apa?

Kicsiként teljesen más volt vele, a kisgyerekekkel most is elvan, imádja őket látom rajta hogy szeret kicsikkel lenni, de a lányával nagyon türelmetlen. Ha leülnek játszani fél óra nem telik el, már összevesznek a játékon. Mondom basszus még gyerek nyilván nem úgy ismeri a játékszabályokat stb. Este ha nem dolgozik ő mesél neki, de csak mert "kötelezővé" tettem. Olyankor is tök érzelem mentesen leül mellé, felolvassa mintha valami újságot olvasna, azt annyi. A lány imádja az apját, neki ez nem tűnik fel, meg tényleg mindent megtesz az apjának csak hogy büszke legyen rá, de úgy kell mondjam páromnak, hogy dicsérd már meg a rajzát pl. mikor neki rajzolja. Beszéltem már vele, de nem érti mi a bajom. Azt mondja szereti a lányát és nem érti mi bajom van engem viszont szörnyen zavar. Úgy kezeli mintha már felnőtt lánya lenne és nem érti miért nem viselkedik normálisan. Nem érti hogy 6 évesen még gyerek és sokkal több törődésre és szeretetre van szüksége. Reggel rosszul vagyok pl. mikor mennek oviba és ő viszi arra kelek fel, hogy folyamatosan utasítgatja gorombán "állj már egyenesen", "ne mozgasd a fejed, nem tudom így felgumizni", "haladjál vegyed a cipődet" "nem igaz, hogy még nem mostál fogat", " ágyazzál már befele" stbstb...semmi kedves szó, mintha katonaságba lenne szegény gyerek. Délután detto. Nem látom hogy valamit tényleg szívesen játszana vele, örömmel töltené el ha a lányával lehet, inkább csak azt látom hogy teher neki.:( Velem meg pont az ellentéte, mindig azt nézi mivel kedveskedhet, türelmes, bármire kérem egyből megcsinálja stb. Egyszerűen nem értem..Lehet csak a lányával nem egyezik a természetük? Pedig tényleg ki lehet jönni a kislánnyal, nincs vele semmi baj.