Mi a véleményetek azokról az emberekről, akiket megcsaltak, de ők mégis megbocsájtottak és együtt maradtak "párjukkal"?

Ezt így általánosan nem lehet megítélni.

Miért történt a megcsalás? Nem mindegy, hogy a másik fél is érzi, hogy neki is része volt benne, nem volt nyitott a problémák megoldására, stb. Vagy azért történt, mert a megcsaló ilyen kalandozós típus. Mikor történt? Nem mindegy, hogy 3 hónap után, vagy 20 év után. Miért maradnak együtt? Mert hajlandóak változtatni, megoldani a problémákat, mindkét fél szeretné a folytatást. Vagy csak megszokás, anyagi javak miatt. Sok minden lehet.

Én el tudok képzelni olyan helyzetet, hogy megbocsátanék és olyat is, hogy nem.

Egy ilyet ismerek csak személyesen. Náluk a férfi volt a megcsaló fél, mikor kiderült ő azonnal válni akart, de az asszony erősködött, hogy maradjanak együtt. A következő 6-7 év bebizonyította, hogy hiba volt. Több megcsalás nem történt, de a folytonos féltékenykedés kikészítette a házasságukat. Elvileg májusban mondják ki a válást náluk.

A megcsalt félről nem nagyon van jó véleményem, mivel elsőorban azért nem akart belemenni a válásba, mert eltartott nő, és rohadtul büdös neki a munka a mai napig is, ráadásul betegesen féltékeny. Most is az utolsó pillanatig küzdene a válás ellen, de a férfinek már végleg tele a hócipője.

Én nem ítélem el. A megcsalást én pl. előbb meg tudnám bocsájtani, mint a hazugságot! Bár attól függ, hogy derül ki, hány eset volt! Pl: ha ő maga mondja el azonnal, akkor talán megbocsájtanám. Ha mástól tudom meg, vagy többszöri alkalom, akkor nem, az már nem csak botlás, az már hazugság az én szememben.

3 hónap után simán kivágnám, 20 évet pl. nem biztos, hogy felrúgnék egy botlás miatt. Én legalább is így gondolom. Nyilván szitu függő is, most pont a két szélsőséget mondtam, de nyilván ez akkor derülne ki.

Engem egyáltalán nem érdekel mások élete. Ha nekik így jó..felőlem...

Az biztos, hogy én nem tudnék árulóval élni és ugyanúgy együtt lenni vele, mint a megcsalás előtt.

Nekem mindegy. Mindenkinek a saját döntése, és mindenki úgy szúrja el az életét ahogy akarja. Elfelejteni soha nem fogja az ilyesmit az, akit megcsaltak. Bizalom sem lesz. Ha kicsit késik a megcsaló fél otthonról, a másik egyből arra fog gondolni, hogy megint megcsal....

El nem ítélem. Magánügy. De Nekem nem kéne ilyen élet az biztos. És ilyen társ sem. Aki nem tisztel, megaláz stb...

Nekem nem menne. Most belegondoltam, hogy ha a férjem megcsalna, nemhogy megbocsájtani nem tudnék, de látni sem akarnám soha többet.

Akik megbocsájtanak, és együtt maradnak, nálam toleránsabbak. Valamilyen szinten elismerésem nekik, én már csak ilyen fafejű makacs nő vagyok.

Én voltam ilyen helyzetben és nem bántam meg. Nagyon sokat számítanak a körülmények. Egy hosszú viszonyt, ahol a másik hazugságokkal marad ki, nem lehet egy lapon említeni egy egyszeri botlással, ahol a másik azonnal színt vall. Velem ez történt, értékeltem az őszinteséget, átgondoltam és együtt maradtunk.

Eleinte persze nagyon féltékeny voltam, de ő bizonyított és ez úgy egy év alatt elmúlt, a bizalom helyreállt. Botorság lett volna emiatt az egész kapcsolatot felrúgni.