Szerintetek érthető, hogy mi így állunk a gyerekvállalás kérdéséhez?

mi 1 évvel vagyunk idősebbek, és 6. éve vagyunk együtt

és tavaly volt az esküvőnk..

tehát nagy a párhuzam:D:D:D

igazándiból ha most kérdezed azt mondom " ráérünk"...mert nem érzem késznek magam, egy az ok, hogy nincs meg az anyagi háttér, mert egy ideje nincs állásom..

amikor volt biztosnak tűnő, akkor már nagyon vágytam babára, férjem még annyira nem siettette, de az esküvő miatt, mert neki nagyon fontos volt, hogy csak utána vállaljunk gyereket..

Most úgy vagyok vele, hogy még 1-2 helyre szerenék kettesbe elmenni de talán úgy, hogy akkor már megfoganhat a baba... én úgy érzem, hogy az elmúlt 6 évben kiutazgattuk magunkat...és érzem azt, hogy ha most nem érzem a nyomást a babára később megbánom,

soha nem akartam 30 után szülni, többedik gyereket sem... és lassan belecsúszunk hiszen 26 elmúltam már, vagyis nemsokára 27 leszek

én nem érzem magam erről a részről annyira fiatalnak, túl gyorsan telik az dő.. ezen mindig megdöbbenek..

még csak most kezdtek hullani a falevelek, ma pedig már néztem, hogy kipattantak a fák rügyei

tehát, ha biztonságban érezném magam anyagilag, akkor lehet már terhes volnék, mert már a férjem is amtt van elkeseredve a munkaügyében, hogy mikor lesz már gyerekünk... tehát mi már megértünk rá...mégis vannak ilyen hullámvölgyeink..

(jah amúgy anyai gondjaink nincsenek, saját lakás van, autó, de 1 fizual nem lehet hosszabb távon, plusz mi van ha a férjem is elveszti a munkáját, tehát kell a gyed plusz több tartalék...)

de nincs gond az elgondolásotokkal...

hiszen végüis mi is úgy csinljuk..sőt mi is úgy gondoltuk, hogy szeretnénk kicsit csak házasok lenni gyerek nélkül:)

28 31 37 voltam mikor szültem a gyerekeket

nem érzem magam most sem öregnek .-)

pont így jó:-)

Mi 28/29 évesek vagyunk, 3,5 éve házasok, 8 éve vagyunk együtt. Mikor összeházasodtunk mi is ugyanígy voltunk vele, mint ti. Tavaly éreztem azt, hogy gyereket akarok, kértem a férjem, hogy gondolja át, nem sietek, ha majd ő is bele akar vágni akkor szóljon. Eltelt fél év és egy este már nem védekeztünk.

Szóval szerintem is hagyni kell, és várni, hogy igazán akarja mindkettőtök, mert lelkileg nagyon fontos felkészülni erre. Ne azért érkezzen a baba, mert a másik nem hagyott választást, érzelmileg zsarolt.

A másik része, hogy mi anyagilag is akkor jutottunk el oda, hogy lett egy minimális hitellel terhelt lakásunk, jó állásunk.

Én 25 vagyok és tudom h ezzel nem leszek népszerű de engem sosem érdekel a gyerek kérdés.

Én megértem ha inkább utazgatnátok, buliznátok nincs ezzel semmi gond.

Mindenki úgy éli az életét ahogy kívánja. Annak nincs semmi értelme h társadalmi nyomásra össze hoztok egy gyereket.

Minek ? Ha meg megbánod h vállaltad nem tudod vissza csinálni, ez nem egy rádió amit ki be lehet kapcsolni.

Ha lesz gyerek legalább 15 évig nem fogsz unatkozni és nem jó értelemben. A tini kor meg egy atomcsapás.

Hiába mondják egyesek h a gyerek nevelés milyen jó ez hazugság.

Olvass bezzeganya-t azt igazi szülök írják és nem cuki rozsaszin. Ne légy ostoba a pénzeteket saját magatokra is el tudjátok költeni. Utazgassatok járjátok a világot. Menyetek el Tel-Aviv pl. Én imádom azt a város :)

Vegyél új ruhákat, meg menyetek moziba...

Éljétek az életet, öröké úgy sem tart.

Nem kell gyerek, kivéve ha nem élvezitek a hajnali kelést a kakás pelenkát, a hisztit, a reggeli rohanást, a vitákat, a folytonos magyarázást.

Meg azt ha szeretek Zombinak kinézni, mert hullák lesztek állandóan. Nulla költőpénzzel és szabad idővel.

Ne legyetek bolondok.

25 F

Ezzel csak az a nehézség, hogy ha kiderül, hogy bármilyen egészségügyi okokból nehezen jön össze a baba, akkor ha harmincévesen kezdesz neki, akár 5-6 éved is rámehet.

És sajnos egyre több nőnél derülnek ki gondok.

Mi két éve vagyunk együtt, sokat utaztunk, Franciaország, Norvégia, Svédország, Ausztria, Olaszország, jó volt csak kettesben lenni.

Én 34 vagyok, mi erre az évre számoljuk a teherbeesést.