Válságban a házasságom! Szerintetek van értelme segítséget kérni a férjem legjobb barátjától, hátha ő beszél a fejével?

A problémákat szerintem nektek kell megbeszélni egymással. Könnyű megoldásnak tűnik, hogy elmondod egy harmadiknak, aki majd csodát tesz, de ez a gyakorlatban nem működik.

Ráadásul és soha a büdös életben nem adnám ki magam annyira egy idegennek (lehet h. a párodnak ezer éves jó barátja, de neked nem), nem teregetném ki az életemet, hogy ő tényleg átlássa a helyzetet, úgy istenigazából.

A párterápia csak akkor segíthet valamit, ha mindkét fél azért megy, hogy megmentsék a kapcsolatot. Ha a férjed csak azért volt ott, mert elrángattad valahogy, akkor az a sz@rnak egy pofon és nem haladás.

Szerintem itt már nem nagyon van mit menteni....

Nem vonom kétségbe a férjed barátjának az intelligenciáját, a segítő szándékát sem, és azt sem, hogy esetleg akár lehetnének is hasznos meglátásai, tanácsai a helyzetetekkel kapcsolatban.

Ugyanakkor számomra a legfontosabbnak tűnő információ, amit megosztottál velünk, azt volt, hogy:

"Sok a gond, leginkább az, hogy nincs tisztelet. Már a gyerek előtt sem."

Én alapvetően egy nagyon optimista ember vagyok, de ha hasoló cipőben járnék, én őszintén szólva nem igazán tudnék abban bízni, hogy ha a gyermekeim édesapja tényleg így viszonyul hozzám, akkor azon alapvetően változtatni tudna, ha a legjobb barátja "beszélne a fejével", ahogy fogalmaztál.

Másrészt gondolom, mire idáig jut egy kapcsolat, mindkét embernek lehetnek olyan sérelmei, ami nem tartozik egy harmadik félre.

Nem biztos, hogy mindenki így lenne vele, de ha a saját Párom egyik barátnőmmel osztaná meg, hogy milyen párkapcsolati problémáink vannak, nekem az rettentően rosszul esne, mert én sem avatok be ilyen módon a magánéletünk részleteibe senkit, még a saját szüleimet vagy a testvéreimet sem.

Mondjuk láttam már arra - számomra igen elgondolkodtató - példákat fodrásznál, kozmetikusnál, hogy a nők egy része mennyire személyes, bensőséges részleteket tereget ki a párkapcsolatát érintő kérdésekről. Nyilván semmi közöm ehhez, de szívem szerint megkérdezném ilyenkor őket, hogy ők hogy élnék meg, ha tudnák, hogy ugyanezeket a dolgokat a férjük mondaná el a hátuk mögött egy kívülállóknak.

A tisztelet a no dolga a ferfi dolga a szeretet.

Miert nincs tisztelet?

tiszteled a ferjed donteseid ? megadod neki a tisztelete es ferfikent viselkedhet otthon?

Van szex ?Figyelembe veszed amit ker es mond? rendessen szepen beszelsz vele?

Van kozos program?

Figyelsz arra hogy erezze o a csalad feje es nelkuozhetetlen?

Eloszor ezeken dolgozz ha ezek megvannak a ferjed is szeretni fog teged es ha szeret ugy mint magat akkor tisztelni ofg mint sajat magat.

A hazassag javitasa mindket fel eseten magunkban kezdodik es nem varsz el erte semmit csereben

"ha ezek megvannak a ferjed is szeretni fog"

Szerintem a szerelem nem úgy működik, hogy ha én minden tőlem telhetőt megteszek, és még a lába nyomát is csókokkal borítom, akkor szeretni fog automatikusan… Az ember nem gép, ez ennél sokkal összetettebb

A tisztelet a no dolga a ferfi dolga a szeretet.” Én nőként elvárom, hogy tiszteljen a párom. A tiszteletnek kölcsönösnek kell(ene) lennie. Tiszteli mint saját magát? Sajnos a legtöbb ember még magát sem tudja tisztelni, nemhogy másokat.

A jó szex meg majd akkor jön, ha a két ember viszonya jó és nem fordítva. Nem szex kell egy kapcsolatba, hanem jó szex, az meg lehetetlen szeretet és tisztelet nélkül.

Tudom, ez off volt, de kikívánkozott.

Ahogy nézem, ennek a házasságnak már annyi....

Szóval akár el is mondhatod. A tényeket mond, ne a férjedet mószerold.

Nem látom, hogy segítség lehetne, bár a férjedre lehet éppen hatással, és, ahogy írod ő a kapcsolatotok mellett van.

Azért nem hiszem, hogy segíthetne, mert voltam ilyen helyzetben, hogy mind a két fél nekem panaszkodott, és sokszor úgy tűnt, elérhetek tán valamit, de aztán mégse.

Egy párkapcsolat nagyon szoros dolog, egy külső ember ebben nemigen tud pozitív szerepet betölteni, főleg nem napi találkozások mellett, d hát: rajta.