Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit gondoltok erről? Megcsalás házasság téma őszintén
Mostanában kezdem úgy érezni, hogy eddig naivan, szentimentálisan, gyermetegen gondolkoztam a házasságról, hosszútávú kapcsolatról. Úgy gondoltam, ahogy azt általában itt is hangoztatják az emberek, hogyha egyszer valaki lehorgonyoz egy másik ember mellett, elkötelezi magát és igazán szeretik egymást, akkor abba soha többé nem férhet bele más. Semmilyen szinten. Hogyha tényleg szereti egymást két ember, akkor élete végéig nem érezhet más iránt sem fizikai, sem érzelmi vonzalmat, mert ha mégis, akkor nem is szereti igazán azt, akivel együtt van, és nincs értelme tovább folytatni.
26 éves vagyok, 2 éve házas és van egy 2 éves kisfiúnk. Egy ideje egyre több idősebb, tapasztaltabb ismerősöktől hallok elejtett, vagy kimondott dolgokat arról, hogy ez nem így van. Hogy vannak olyan esetek, akár szerelmek, amik mellett az ember nem mehet el, hiába házas, és hogy ez teljesen evidens dolog, hogy majd még lesz 1-2 rövidebb hosszabb "kapcsolat" minkét félnek a házasság mellett, vagy alkalmi félrelépés, és ez teljesen belefér. Azért foglalkoztat most igazán ez, mert a munkahelyemen van egy férfi, akihez egyre jobban vonzódom. Először azt hittem, csak egy kis röpke fellángolás, és majd elfelejtem, de nem tudom most már egy ideje kiverni a fejemből. Nem szítom ezt a kapcsolatot, nem keresem a társaságát, de amikor mégis találkozunk és több időt töltünk együtt, utána napokig rá gondolok, görcsbe rándul a gyomrom. Ő is hasonlóképpen érez és egyre jobban bonyolódunk bele érzelmileg ebbe a dologba. Nem akarom megcsalni a férjem, szeretném minél hamarabb elfelejteni ezt az egészet, csak mostanában szöget ütöttek a fejembe az ilyen megjegyzések (nem ezzel kapcsolatban, hanem társasági beszélgetésekben). Sokat olvasok szépirodalmat, és szinte nincs olyan klasszikus regény vagy darab, amibe ne lenne ez marginális kérdés. Szerelem kontra kapcsolat.
ŐSZINTE válaszokat várok, nem becsmérléseket vagy kioktatásokat. Nem is az én helyzetemre várok megoldást, hanem az általános kérdésre.
Ti hogyan gondolkoztok erről? Létezik olyan szerelem vagy vonzalom az életben, ami mellett nem lehet elmenni annak ellenére, hogy házas az ember? Vagy ha ilyen létrejön, akkor tényleg nem szereti már ezek szerint az ember a párját?
kérdező, nem az lesz a "probléma", hogy esetleg most jössz rá arra, hogy eddig (és elméletileg egész hátralévő életedben) ezzel az egy férfival voltál, aki a férjed? Az írod hét év járás után házasodtatok, akkor lényegében szinte gyerekként jöttetek össze és nem is ismeretetek mást egymáson kívül. Amivel alapjáraton nincs is baj, viszont mintha nálad most jönne elő, hogy de hát más férfiak is vannak és hogy esetleg milyen lehet másokkal.
Ezen kellene elsősorban elgondolkoznod, hogy nem így van-e esetleg.
"Hogyha tényleg szereti egymást két ember, akkor élete végéig nem érezhet más iránt sem fizikai, sem érzelmi vonzalmat, mert ha mégis, akkor nem is szereti igazán azt, akivel együtt van, és nincs értelme tovább folytatni."
Na pont így gondolkodunk mi is a férjemmel. Igen, én is, és ő is. Mi is 2 éve vagyunk házasok.
Én tényleg úgy gondolom, hogy aki igazi szerelmet érez a párja iránt, az nem lesz másba szerelmes és nem fog máshoz fizikailag vonzódni. (A fizikai vonzódás pl nem ott kezdődik, hogy ezt vagy azt helyes pasinak tartom, hanem azt hogy "de lefeküdnék vele" )na ilyet sose éreztem amióta együtt vagyunk, és nem is fogok soha, mert ismerem annyira saját magamat.
27/N
"Nem igaz, hogy egyszer-egyszer belefér, aki ezt mondja, annak nem való komoly kapcsolat, és jobb, ha ezt az elején el is mondja"
ezt is osztom!
27/N
nincs olyan hogy véletlen félrelépés.... senki nem lép félre féletlenül... legfeljebb akkor ha nem látta a kátyút az úton és belelépett...
ha pl egy csókra gondolsz itt, akkor az megcsalás. mármint persze nálam. Nem tudom másnál hogy van.
ez remélem csak vicc volt...hogy véletlen:D
Véletlenül hogy lehet félrelépni? Sétálgatunk az utcán, hopp megbotlunk és farokkal előre beleesünk egy nőbe? Vagy nőként szépen belecsücsülünk egy ott lévő farokba?
Nehogy már nekem bárki is bemagyarázza, hogy egyszer csak azt vette észre, hogy ruha nélkül fekszik egy ágyban (és most hagyjuk a mindenféle szerekkel elkábított eseteket).
Az se nagyon tudna meghatni hogy "de hát én nem is akartam, csak hát ő ott volt, meg én is és hát ő nő/férfi én pedig férfi/nő és csak úgy megtörtént...."
Na, a félrelépés az minden, csak épp nem véletlen.
Ilyen esetekben mindig a legbölcsebb tanács az,hogy gondold át ezerszer!
Sok hasonlóságot érzek közted és a feleségem között.Több év együttjárás után mi is megházasodtunk és bár nekünk nem jött korán e gyerek(tanulás ,építkezés és ráérünk arra még)neki is az első voltam az életében.Pár év után én is elkövettem azt a hibát,hogy talán nem dolgoztam annyit a kapcsolatunkért,mint ahogy megesik ez szinte minden férjel. Mindketten rohantunk a pénz után s jöttek a szürke hétköznapok.Ekkor érezhette a feleségem azt ,amit talán most te is,hogy még nem élte ki magát és talán mással sokkal jobb lehet.Idegesítette az is,hogy több hónap próbálkozás után sem jött össze a várva várt baba és az orvosok is őt okolták a fogantatás elmaradása miatt.Pont ekkor jött,hogy egy munkatárs akivel sok időt kellett eltöltenie egy picit ráhajtott és ő elbizonytalanodott a házasságunkal kapcsolatba.
Jöttek a hazudozások,a késések és míg én csak sejtettem,hogy talán érez valamit a másik srác iránt,addig ő már két alkalommal összefeküdt vele.Egy világ dől össze ilyenkor az emberben,mindent megkérdőjelez amiben addig bízott.
A lényeg,hogy a megcsalásból terhes lett!!Ettől jobban egy férfit talán nem lehet megalázni:men elég a megcsalás,de még nem is normálisan védekeztek.
Ezek után már csak a válásról lehetett szó és még ekkor derült ki az is ,hogy házasságunkban elmaradó gyermekáldás oka bennem van,bár orvosolható a probléma egy kis műtéttel.
Gondoltam,hogy rohan ahhoz az emberhez akibe állítólag szerelmes és akitől gyermeket vár ,amira egész életében vágyott,de nem azt tette.
Ekkor bizonytalanodott el és jött rá,hogy miyen buta volt.
Barátaink unszolássára(akik talán jobban értették a helyzetet mint saját magunk) úgy döntöttünk,hogy újra kezdjük a házasságunkat,úgy hogy mindketten nagy áldozatot hozunk.Ő elveteti a babát,én pedig megbocsájtok és megműtettem magam.
Így is lett.Amikor közölte a döntését a másik fickóval abban a pillanatban ismerte meg igazán és tudta meg ,hogy ki az aki szereti.A másik férfi napokig bombázta trágár sms-ekkel"dögöl meg,soha ne legyen gyermeked" és még sorolhatnám.
Azóta boldogabban élünk,mint a házasságunk első 7 évében és egy van egy pár hónapos gyönyörű kisfiunk.
Szerintem ezt a történetet még a névtelenség mellet sem írná le sok ember,de én megtettem,hogy tanulj belőle és gondold át,mi az ami és aki fontos az életedben.Egy pillanatnyi fellángolásért ne dobd el az életed és pláne ne kerüljön egy emberi magzat életébe egy felnőtt ember rossz döntése.
Szerintem ha nem alapvető problémáid vannak a férjeddel(alkoholista,verekedős ) akkor dolgozzatok a házasságotokért,dobjátok fel az unalmas hétköznapokat és beszéljétek meg közösen a dolgokat.
Lehet itt feloldozást kérni, sőt a veled azonosan gondolkodók egyet is fognak érteni veled.
Sőt még sulykolják is, hogy próbáljál még fel néhány pasast.
Aki normális, az viszont gondolkozik, és ez az ami megkülönbözteti az állatoktól és a kétlábú ösztönlényektől.
A szex, az kizárólag fejben dől el!
Ha te állandóan a munkatársadról fantáziálsz, sőt ha rágondolsz már "görcsbe is rándul a gyomrod", hát megette a fene a jelenlegi kapcsolatodat.
nem olvastam el a többi választ, ne befolyásoljanak még véletlenül sem. nekem az a véleményem, hogy olyan nincs, hogy valakihez hozzámész és ásó-kapa-nagyharang!
az, hogy megkívánsz valakit teljesen normális emberi reakció egy számodra szexuálisan vonzó egyén közelébe. Egészen biztos, hogy ilyen megtörténik az ember életében többször. Persze ettől még nem kötelező félrelépni!
Viszont. Szerintem mindenki flörtöl a párja mellett, és ez a minimum. oké, biztos van aki nem, biztos van olyan pap is aki tényleg sosem dugott, de érted...
Személyes tapasztalatok. nővérem megcsalta a pasiját, már sok éve együtt vannak, nem tudja a pasi, attól még megtörtént. Anyukám szerint a nagyszüleim is megcsalták egymást párszor ettől még 53 éve házasok, és szeretik egymást. Nyilván nem a rózsaszín ködös módon.
Anyám egyszer beleszeretett egy másik pasiba, nem volt semmi amolyan plátói, valósznűleg még a faszi sem tudta, csak kis flört, ilyesmi, de egy filmes csavarral kiderült, azt a balhét.... Majdnem válás lett a vége. De nem. Csak anya főnöke azóta tabu beszédtéma :D Vagy max a hülye előszóval kerül témába.
Apámról ne is beszéljünk, ő egy külön esettanulmány. Elváltak anyával, de olyan nője/felesége nem volt, akit nem csalt meg. Most is van 2 éve egy barátnője, azt is megcsalta már, pedig nem is élnek együtt! De ő amúgy kimagaslóan elcseszett párkapcsolati szempontból, szóval hagyjuk is!
Szóval azt gondolom, tökéletes kapcsolatok talán léteznek, de nem igazán jellemzőek... Szerintem egy jó kapcsolatban mérlegelni kell, mi a fontosabb, megcsalás előtt annak aki elkövetni készül, azután pedig a másik félnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!