Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit gondoltok erről? Megcsalás házasság téma őszintén
Mostanában kezdem úgy érezni, hogy eddig naivan, szentimentálisan, gyermetegen gondolkoztam a házasságról, hosszútávú kapcsolatról. Úgy gondoltam, ahogy azt általában itt is hangoztatják az emberek, hogyha egyszer valaki lehorgonyoz egy másik ember mellett, elkötelezi magát és igazán szeretik egymást, akkor abba soha többé nem férhet bele más. Semmilyen szinten. Hogyha tényleg szereti egymást két ember, akkor élete végéig nem érezhet más iránt sem fizikai, sem érzelmi vonzalmat, mert ha mégis, akkor nem is szereti igazán azt, akivel együtt van, és nincs értelme tovább folytatni.
26 éves vagyok, 2 éve házas és van egy 2 éves kisfiúnk. Egy ideje egyre több idősebb, tapasztaltabb ismerősöktől hallok elejtett, vagy kimondott dolgokat arról, hogy ez nem így van. Hogy vannak olyan esetek, akár szerelmek, amik mellett az ember nem mehet el, hiába házas, és hogy ez teljesen evidens dolog, hogy majd még lesz 1-2 rövidebb hosszabb "kapcsolat" minkét félnek a házasság mellett, vagy alkalmi félrelépés, és ez teljesen belefér. Azért foglalkoztat most igazán ez, mert a munkahelyemen van egy férfi, akihez egyre jobban vonzódom. Először azt hittem, csak egy kis röpke fellángolás, és majd elfelejtem, de nem tudom most már egy ideje kiverni a fejemből. Nem szítom ezt a kapcsolatot, nem keresem a társaságát, de amikor mégis találkozunk és több időt töltünk együtt, utána napokig rá gondolok, görcsbe rándul a gyomrom. Ő is hasonlóképpen érez és egyre jobban bonyolódunk bele érzelmileg ebbe a dologba. Nem akarom megcsalni a férjem, szeretném minél hamarabb elfelejteni ezt az egészet, csak mostanában szöget ütöttek a fejembe az ilyen megjegyzések (nem ezzel kapcsolatban, hanem társasági beszélgetésekben). Sokat olvasok szépirodalmat, és szinte nincs olyan klasszikus regény vagy darab, amibe ne lenne ez marginális kérdés. Szerelem kontra kapcsolat.
ŐSZINTE válaszokat várok, nem becsmérléseket vagy kioktatásokat. Nem is az én helyzetemre várok megoldást, hanem az általános kérdésre.
Ti hogyan gondolkoztok erről? Létezik olyan szerelem vagy vonzalom az életben, ami mellett nem lehet elmenni annak ellenére, hogy házas az ember? Vagy ha ilyen létrejön, akkor tényleg nem szereti már ezek szerint az ember a párját?
válasza: válasza:Az veled a baj, hogy a kérdésedet azért tetted fel, mert önigazolást keresel. Érzed te, hogy kaka van a palacsintában, és gáz, amit csinálsz, ezért szeretnél felmentést meg jó sok helyeslő hangot, ami elnyomja a lelkiismereted szavát.
Az nem lenne baj, hogy vonzódsz valakihez. Emberből vagy, nem fából. Baromi rövid ideje vagy házas, persze, ez tíz-tizenöt év múlva "normálisabb" lenne, de ennyi még akkor is azt mondom, hogy belefér. Ami nem fér bele, az ez: " Ő is hasonlóképpen érez és egyre jobban bonyolódunk bele érzelmileg ebbe a dologba." - Ha minden rendben lenne, neked SEMMIT nem lenne szabad tudnod az ő érzéseiről. Akkor elzárnád magadba a vonzalmadat, és a fazon nem is sejtené - az ő oldalát meg nem ismernéd, hiszen eleve elzárkóznál az elől, hogy ilyesmiről beszéljetek.
Tudom, ne a konkrét esettel foglalkozzunk. :) Általánosságban is csak azt mondhatom, egy házasságba az fér bele, amiben a felek megegyeznek. Ha a férjed nem bánja, menj félre meg legyél szerelmes. De akkor neki is jár ugyanez. Ha meg bánja, onnantól nincs miről beszélni.
"ŐSZINTE válaszokat várok, nem becsmérléseket vagy kioktatásokat. Nem is az én helyzetemre várok megoldást, hanem az általános kérdésre."
Aki ezt a nem túl bonyolult mondatot nem tudja értelmezni, az kérem, ne írjon. Nem, nem a negatív kritikát nem tudom elfogadni, hanem szimplán nem kértem sem véleményt, sem tanácsot a helyzetemmel kapcsolatban. Aki kulturáltan képes volt leríni a véleményét (bárhogyan is gondolkozik), annak köszönöm a válaszát. Aki csak r.bncozni és k.vázni tud, mert az értelmi kapacitása eddig terjed, az menjen máshova! Főleg az olyan értelmetlen kérdésekkel, hogyha egy másik férfire gondolok, akkor ki gondol közben a gyerekemre. Jajj...
Nem önigazolást keresek, és mint írtam, nem szeretném megcsalni a férjem, noha a kapcsolatunk nem a legrózsásabb. A gyerek születése óta pár erőtlen együttlétünk volt, inkább erőltetett, hogy most már kell, de minden szenvedély eltűnt. Nagyon sokat veszekszünk és vannak problémák. Nagyok. És erről leginkább ő tehet sajnos. Ezt ő is tudja, és belátja. Sokszor beszéltünk is a problémáinkról, de eddig nem sikerült javítani a dolgokon. És, mint látom (ha már felhoztam), nem tudunk szabadulni az én esetemtől, akkor leírom azt is, hogy ezt az egészet elmondtam a férjemnek. Elmondtam neki, hogy felkeltette valaki az érdeklődésem, és össze vagyok zavarodva, és azt reagálta, hogy megérti, és megpróbál a jövőben jobb párom lenni azért, hogy újra belé szeressek, és ne érdekeljen más, én meg próbáljam meg elfelejteni.
Nem gonddolom, hogy kva, rbanc lennék, persze lehet, hogy az vagyok.
A fő kérdésem azonban nem ez volt, hanem komolyan azt látom magam körül kollégáknál, családban!, idősebb barátoknál, hogy ettől nem menekül senki. Szerintem szerencsés az, mint az egyik válaszoló, hogy vagy megtalálta tényleg az igazit, vagy még nem jött senki más, aki egy kicsit megérintette volna, de azt látom, hogy az emberek 90%-nál ez nem így van. Én remélem túl leszünk ezen úgy, hogy senki nem sérül.
válasza:Nekem a szüleim csalták egymást egy rossz házasságban. Rajtuk kívül nem láttam ilyet sem családban, sem baráti körben. Talán én vagyok szerencsés. Vagy az is lehet, hogy (rád és rám is vonatkozik) mindenki azt veszi inkább észre, ami a helyzetéhez jobban illik. Tudod, mint amikor gyereket akarsz, és hirtelen mindenhol babakocsit látsz, pedig pont ugyanannyi van, mint előtte.
Tizenegy éves házasságban összesen egy egyestés fellángolásom volt, azt se vettem komolyan még magamtól sem. De a mi házasságunk jó is, működik is, eszemben sincs kifelé nézegetni belőle - és bízom benne, hogy ezzel a férjem is így van. :)
válasza:"26 éves vagyok, 2 éve házas és van egy 2 éves kisfiúnk"
Ebből az jön le, hogy féltél, hogy kifutsz az idődből, ezért az egyik versenyzővel felcsináltattad magad, és gyorsan el is vetetted vele magadat.
A gyes után visszatértél a munkába, és már akadt is egy újabb versenyző.
Gratulálok!!
Természetesen -mint írtad- a férjed hibás mindenért.
Hát persze!!
válasza:a tolvajok is vallják, hogy "mindenki" lop.
ha az ismerőseid szerint evidens, hogy a házasság alatt mindkét félnek lesz 1-2 kalandja, csak sajnálni tudom őket, ne vizsgáld felül miattuk a saját értékrendedet.
mellesleg: azt már tudod, hogy ők félremennek - na és azt tudod-e, hogy boldogok? úgy igazán? mert ha nem, akkor talán elképzelhető, hogy a példa nem követendő.
A kollégát meg gyorsan felejtsd el, és szorítsd a minimumra a találkozást vele + ezzel egyidejűleg tudatosan tölts több időt a férjeddel, hogy ővele ébredjen fel megint a "pillangók a gyomrodban" érzés, vele meg tudod ezt teremteni, nincs szükség a kollégára!
gondolj bele ha félremennél, milyen lenne utána az életed? mindent megmérgezne! egy nagy aggódás-bűntudat keverék lenne minden perced, ezt nem akarhatod.
válasza:És boldogan éltek, amíg meg nem haltak..... na igen, a mesében. Egy kapcsolatért/házasságért végig dolgozni kell, nem lehet hátradőlni, hogy na, most már megvan a papír meg a gyerek és innentől kezdve minden boldogságos lesz. Ez is egyfajta munka, magától nem fog menni.
Az pedig hogy xy-nak mi fér bele a házasságba ill. a házasság mellé az nem kellene hogy neked (vagy másnak) döntő fontosságú legyen. Te hogy vélekedsz a dologról? Neked mi fér még bele a hűség fogalmába? Tudod a hűség nem egy egyszerű ígéret, hanem egy döntés (kellene hogy legyen).
Mi a gond szerinted a férjeddel? Miért érzed úgy, hogy két év házasság után te egy idegen pasira indulsz be és nem a férjedre? Két év nagyon kevés idő arra, hogy kihűljön egy kapcsolat. Anno mi okból házasodtatok össze? Volt mögötte komoly döntés? Felfogtátok a súlyát, hogy ez nem egy 24 órás buli zenével, kajával, piával, hanem majd csak utána kezdődik az igazi házasság?
A kapcsolatotokért mindig csak és kizárólag ti ketten lesztek felelősek, és nem lehet befolyása annak, hogy a Józsi szerint egy két félre dugás még bőven belefér.
válasza:Szerintem ennyire nem kellene ítélkezni, főleg abbig nem r.bancozni, amíg a kérdező nem lép rossz irányba. Igen, lehet olyan, hogy egy kapcsolatban vki fellángol egy másik iránt, megeshet. De amíg erkölcsösen gondolkozik, és nem lép, addig az ÉRZÉSEIÉRT ne ítéljünk már el senkit sem, azokat nem lehet irányítani.
Kérdező, neked annyit mondanék, hogy egy ideig azért várj, és tudatosítsd magadban, hogy ember vagy, nem állat, nem ösztönlény, és még véletlenül se folyj bele semmibe ezzel a pasival amíg a kettőtök dolga nem tisztázódik a férjeddel...
válasza:Mindenki, es minden kapcsolat mas. Mindeki azt csinal amit akar, de utana vallania kell a felelosseget a tetteiert, es elszenvedni a vele jaro negativ erzeseket es kovetkezmenyeket is.
Mindig ugy cselekedj, ahogy azt te is elvarnad a masiktol, amugy siras lesz a vege.
Beszelgess a ferjeddel, lehet, hogy neki is van mar mas kilatasban, es szerinte is belefer az ilyesmi. Akkor meg a tisztelet is megmaradhat, es nem kell hazudozni egymasnak.
Bar azert hazassag es gyerek utan ennyire illene ismerni a sajat ferjedet. :-)
"26 éves vagyok, 2 éve házas és van egy 2 éves kisfiúnk"
Ebből az jön le, hogy féltél, hogy kifutsz az idődből, ezért az egyik versenyzővel felcsináltattad magad, és gyorsan el is vetetted vele magadat.
Annyira szép, hogy ezen az oldalon 3 ilyen információból egy egész életet fel tudnak egyesek mérni. Igen, biztosan úgy volt, hogy 24 évesen bepánikoltam, hogy nekem már sosem lehet gyerekem, és felcsináltattam magam az első jöttmentel, majd elvetettem vele magam, hogy ne nézzenek k.vának, de amint megszületett a gyerekem, mégis azzá váltam, mert megtetszett valaki, és néha eszembe jut. Hogy komolyan, mekkora ordas k.va vagyok! Véletlenül sem úgy történt (ahogy), hogy életem, lényegében első fiújával 7 év járás után elhatároztuk, hogy összeházasodunk, kitűztük az esküvő dátumát és rá pár hétre derült ki, hogy terhes vagyok, ait nem terveztünk bár, de örültünk neki. És az esküvőt is megtartottuk szerénybb körülmények között. Természetesen nem mindenről ő tehet (bár egy ilyen mocskos k.va esetében, mint amilyen én vagyok, ez bizonyára pont az ellenkezője), biztosan én is követtem el hibákat, de sajnos neki volt pár olyan ballépése, amit nagyon nehezen bocsájtottam meg neki, és ami elkezdte lerombolni a kapcsolatunkat. Amúgy meg mindenki azt szajkózza, hogy 2 év után én máris félrenézek... két éve vagyunk házasok, 9 éve vagyunk együtt. Persze az sem annyira hű de sok...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!