Mit tehetnék annak érdekében, hogy a párom megértse, hogy szeretem?

Nem az a baja, hogy úgy érzi, nem szereted. Az a baja, hogy magával nincsen kibékülve. Úgy érzi, hogy ő nem egy szerethető ember, hozzá nem képes kötődni senki, illetve aki képes, annak sem érdemes...

Mióta viselkedik így? Mert ha két hónapja házasodtatok, akkor ez igen furcsa. Lehet, hogy életközépi válságban van. Rájött, hogy amiket fiatalon tervezett, nem sikerültek, és úgy érzi, elpocsékolt 40 évet az életéből, most pedig sokkal előrébb kellene tartania. A hátralévő 40 év pedig túl rövidnek tűnik ahhoz, hogy az öregedő testével bárhová eljusson. (Ez persze nem igaz.) És nem akar téged is magával rántani, mert te még fiatal vagy és tele potenciával...

Ez nem szerelmi kérdés, hanem az ő személyes dilemmája. Viszont ha nem ismeri fel, és nem tesz ellene, hogy így érezzen, akkor baj lesz.

Az utolsó megelőzött. Én is azt akartam írni, hogy a párodnak nyilván önértékelési problémai vannak. Te hiába bizonygatod neki, hogy mennyire szereted, ha ő nem érzi magát szerethetőnek. (ennek oka általában a gyerekkorban keresendő, azzal nem segítesz rajta, hogy győzködöd, mennyire szereted). Lehet, hogy a házasság is azért kellett, mert ezt egyfajta megerősítésnek gondolta, de ettől sem nőtt meg az önbizalma.

Nekem is volt egy ilyen időszakom, még a házasság előtt. Igaz az egy nagy mélypont volt az életemben, és el is kezdtem pszichológushoz járni, hogy túl legyek rajta.

Viszont a kérdezőhöz hasonlóan elutasító voltam a párommal. Volt, hogy segíteni akart, én pedig csak azt láttam ebben, hogy én még erre sem vagyok képes, és segítség nélkül még ez sem megy, és nemhogy örültem volna a segítségnek, inkább elküldtem. Jobb lesz neki nélkülem, talál jobbat..stb. Kb. amit te is írtál. A nagy pofon az volt, amikor tényleg hozta a bőröndöt, és elkezdett csomagolni.

Akkor valahogy ráébredtem, hogy nem vele van baj, és nem akarom, hogy elmenjen, mert szeretem.

Inkább összecsomagoltunk mindketten, albiba költöztünk, és elkezdtük az önálló életünket. Egy darabig még jártam a pszichológushoz, aztán szépen helyrejött az önbizalmam.

(Azóta már a férjem:) Néha vannak nehéz időszakok, és kicsit elkeseredek, de igyekszem "nevelni" magam, és túllépni a problémákon. Vele közösen.

Szerintem a párodnak is egy jó pszichológusra lenne szüksége.

Egy biztos: az öngyilkosság nem megoldás, ezzel csak teljesen tönkretennéd az ő életét is, ebből nem fogja megérteni, hogy szereted ;) Erre soha, semmilyen körülmények között még csak ne is gondolj, és ezt komolyan mondom!

Próbáljátok meg megbeszélni, mondd el neki, hogy téged ez mennyire bánt, amikor ilyeneket mond, és hogy nem azért mentél hozzá, hogy elválj tőle. Mondd meg neki, hogy ha jót akar neked és szeret, akkor építse a kapcsolatotokat, ne rombolja.