Elmondjam vagy ne mondjam el apámnak?

A helyzet röviden:

anyám és apám 32 éves házasok. Nem nevezném ezt boldog házasságnak inkább csak olyan egymás mellett élésnek. Hárman vagyunk testvérek, ebből kettő lány én a fiú. A két lány már nem lakik itthon,csak én. Huszonéves vagyok.

Szóval nyáron volt anyámnak 35. éves osztálytalálkozója gimis. Azóta egy volt osztálytársa (egy szintén szar házasságú de pénzesebb pasi) sokszor keresi (hívások, sms), ingázik Budapest (lakóhelye) és vidék (mi lakóhelyünk) között, hogy anyámat és annak barátnőjével szórakoztassák egymást (együtt járnak vásárolni, zabálni, turkálókba hárman).

Dolog lényege, hogy úgy látom, a pasi rá akar startolni anyámra, és anyám nem igazán töri magát azon, hogy apámmal rendezzék a kapcsolatukat, inkább megy el ide oda ezzel a pasival meg anyám barátnőjével. Most ezt nem mindennapi dolgokra kell érteni, kb heti 1 csavargás. Ma kihallgattam anyám telefonbeszélgetését és totál azt hallottam, hogy "szeretlek mint férfit, mint embert", "férjemnél sokkal jobb vagy emberileg", "a miénk csak látszatházasság, tudja jól mindenki", "most nem csinálhatok semmit, mert az gerinctelenség lenne". Utóbbi azért, mert pont mamám is kórházban van, meg anyámnak a bátyjával is zajlik még a peres ügye (öröklési per). Mit tegyek? Apám sem hülye, ő is elbeszélgetett már anyámmal, hogy mit akar ez az ember, meg figyeli anyámat. Mostanság változtatott a modorán, figyelmes stb, de ugye 30 évet napok alatt nem lehet helyrehozni. AMúgy apámcsaládcentrikus, mindig dolgozott, biztosította átlag családi kassza szinten a megélhetést stb.

Elmondjam apámnak, hogy igazak, jogosak a félelmei, mert hallottama telefonbeszélgetést ma, vagy maradjak ki belőle? Engem rohadtul zavar ez az egész. Tudom, huszonévesen már nem otthon kéne laknom, de nincs pénzem most elköltözni, most lesz állásom is (ratyi fizetésért, abból sem tudok fenntartani egy albérletet egyedül).

24F