Csak nekem fura, hogy sok nő azt mondja, hogy semmi ideje nincs a gyerek mellett, de közben fél napot a gép előtt ülnek? Akkor, hogy is van?

Igen panaszkodás nagyon megy. Szerintem ma már divat is lett. Régen amikor mosható pelenka volt kézzel mostak, és semmilyen automata gépük nem volt az anyának 3-4 gyerek mellett végeztek mindennel.

Lehet le vannak fáradva és nincs kedvük takarítani. Nálam pl most is szalad a ház, mert egész hétvégén nem volt kedvem takarítani, lusta voltam, aludtam. Van ilyen, nem minden nő superhero, mint eggyesek.

Utolsó az nem baj, csak akkor panaszkodni sem kell,hogy fut a lakás.

Nekem anyám olyan, hogy sír hogy semmire nincs ideje, mikozben egész nap! a Facebookon játszik, unokák legtöbbször letojva ( sajnos együtt lakunk, de már nem sokáig:) ). Hozzá teszem, amivel ő játszik, azt a játékot imádom, én is játszom. DE! én reggel felkelek, gyerkőcök mennek oviba, apa dolgozni, én meg suliba délutánig. Vásárlás, főzés, takarítás, vacsi, pancsi, játszás. Miután a gyerekek lefeküdtek, akkor leülök a gép elé azt függök, van hogy éjjel 1ig is. De rend van, főtt kaja van, gyerekek rendben. Hétvégén ha alszanak Napközben, pihenek veluk, nem hurcolom a gépet sehova stb. És ne mondja mar senki hogy azert mert az embernek nincsenek barátai, a gép előtt kell egsz nap roskadni. Tegye magát hasznossá. Hiszitek vagy sem, nincsenek barátaim. Miért? Angliában élek, a nap nagy reszet suliban töltöm tizenévesekkel... Magyarokat kerülöm, külföldön az ember megismeri a fajtáját...nem kérek belőlük. Igaz, néha totál befordulok emiatt. De én személy szerint akkor sem tudnék egész nap a gép előtt roskadni. Inkabb fogjuk a gyerekeket azt megyunk valamerre.

Sziasztok!Szerintem annyira nagyon nem kellene elítélni az ilyen anyukákat valamilyen szinten én is idetartozok...mondjuk igaz , én felkelek ellátom a másfél éves lányom és a 3 hónapos fiam , odateszem a kaját addig kitakarítok , ebéd után leteszem őket és úgy...tudom én is leköthetném magam valami hasznosabb dologgal , mondjuk mit tudom én hobby varrogatással , de őszinte legyek full egyedül vagyok itthon és általában nem azért , mert a párom annyira halálra dolgozná magát...sokszor szórakázni megy , az én családomtól elvagyok tíltva , az övé meg elviselhetetlen...vele és a családjával , ha néha jönnek , 2 értelmes szót nem lehet váltani , mindenki csak a saját dolgáról meg napjáról p*fázik , én sose jutok szóhoz , tőlem senki nem kérdi meg milyen napom volt , mit csináltam(persze tudom tudják , hogy főztem takarítottam stb...) de azért illene megkérdezni , hogy gyerekekkel mi volt...hiszen olyan nagy örömmel tudnám mesélni , hogy milyen mókás dolgokat csinálnak...csak ezt éppen mindenki lesz*rja...muszáj néha gép elé ülnöm olvasgatni ezt azt , zenét hallgatni stb...mert ez a " családi környezet" amiben vagyok az egy rakás k*ki és tesznek rám...akik meg törődnének velem (családom , régi barátok , barátnők) azokkal meg nem tarthatom a kapcsolatot , mert állítólag akkor k**rva lennék.....szóval megtudom érteni a gép előtt ülő nőket...és részvétem...ha hasonló szituációban vannak(ja hozzáteszem mielőtt ebbe a családba szültem volna előtte mindenki adta a szépet a kedveset...kétsz*nű kis r*hadékok)

Elmondom a 2. gyerek úgy jött össze , hogy leakartam lépni (1 gyerekkel még nagy nehezen letudtam volna , mert lett volna segítségem) , de a drága párom mondhatni felcsinált , gumival szoktuk csinálni...miután teherbe ejtett még 2 hónapig megvolt a havim 3.-nál nem véreztem akkor mentem el orvoshoz már nem lehetett elvetetni..utólag árulta el , hogy a gumit kilyukasztotta tűvel , hogy ne akarjam elhagyni ...gondolta így maga mellett tud tartani.eközben anyum kiment külföldre 1 éves szerződést kötött egy munkahellyel így már nem tudott vna nekem segítnei , mert ott is épphogy csak megtud élni szűkösen...mert itt elvették a lakását...szóval semmi segítségem nincs.mindig fenyegetve vagyok , ha lelépek nem tudok menni majd sehova se , és majd elveszik tőlem a gyerekeket...tudom most majd mindenki jön azzal , hogy miért nem lépek le miért fogom ezt elviselni életem végéig...elmondom ,ha a kisebbik gyermekemet is betudom adni majd bölcsibe és eltudok menni dolgozni , akkor majd lelépek...azt nem merem megkockáztatni , hogy elvehessék tőlem.