Miért csinál a párom akkora ügyet abból, hogy nem pusziltam meg amikor hazajött?

Úgy gondolod, hogy gyerekes viselkedésre vall, ha meg akar puszilni, mert örül, hogy hazajött, és látja a párját?

Veled nagy gondok lehetnek, ha nehezedre esik megpuszilni a párodat, főleg hogy ehelyett lecseszted azonnal, hogy hova megy.... Tyhűűűű....

Férfi vagy nő?

A puszi nem kényszer. A szeretet jele. Mi adunk egymásnak ha elmegy, ha megjön, meg időnként csak úgy. Senki nem hal bele, ha nem puszilgatják, nem ölelgeti. De nem gondolod, hogy ha igen, azért az dob egy kicsit a kapcsolaton.

Az én szüleim sem puszilkodtak, nem haltak bele, de nem is volt ilyen a kapcsolatuk, mint a mienk.

Az szüleim már 60 körüliek, mégis mindig adnak puszit egymásnak, ha hazamennek. Meg csak úgy is.

Egy házasságban ez miért olyan hatalmas kérés?

Mi pl. még a közeli barátainknak is adunk 2 puszit ha találkozunk, meg mikor elköszönünk, és mivel a férjemet szeretem, kérni sem kell neki, teljesen természetes számomra, hogy kimutatom felé a szerelmemet, szeretetemet. Ő is felém.

Nyilván.

Van feleségem, akit nem nyalok körbe minden nap, csak mert hazajöttem. Emiatt még mindig élvezni tudja a puszit is, meg a csókot is, amikor a helyzet azt hozza. A kib/aszott média nyomja tele az emberek agyát ezzel az állandó nyáladzással. Nem vagyok egyedüli, akinek ez nem "bejövős".

38/F

Micsoda hisztis krapek :o

Lehet olyan családban nőtt fel amúgy, mint én. Apám ragaszkodott ahhoz, hogy puszival köszönjünk neki, ha hazaér. Ami oké is lenne, de ha mi kicsi gyerekként nem rohantunk ki, hogy puszit adjunk neki, akkor jól megvert minket :P Na ilyen előzményekkel én azt gondolom, hogy a puszi semmiképp se legyen kényszer egy kapcsolatban. Igenis lehet az egyik félnek épp rossz napja, hogy valamiért nincs kedve puszit adni mondjuk.

Szerintem addig jó, míg ez magunktól jön, és nem megszokásból hogy köszönés=puszi/csók.

Amúgy simán lehet, hogy a pasid le akart lépni, és azért csinálja a hisztit. Tehát kreált magának okot. Ha adtál volna puszit, akkor kitalált volna valami mást, hogy mehessen.

A szeretet nem természetes, és magától adódó, hogy van.

A szeretet ki kell fejezni. Ha nem fejezik ki az emberek, akkor a bizalom és az összetartás meggyengül a felek eltávolodnak érzelmileg és testileg.

A te logikádat követve: minek szexeltek, ha úgysem akartok gyereket? Nem teljesen felesleges az egész?

A párod szeret, és szeretné veled éreztetni. A puszi/csók ennek a kifejezése. Én nemcsak akkor adtam csókot vagy puszit a barátomnak, ha elment, jött, de sokszor random módon is. Mert szerettem, és tudatni akartam vele, hogy vele vagyok.

Amúgy még kislány koromban én is kifakadtam, hogy minek pusziszkodni ha úgyis hazajövök... erre a mamám csak annyit mondott, hogy azért, mert bármi megesik ebben a világban, embereket rabolnak, nagymamákat ütnek el babakocsistól az unokával... soha nem lehet tudni, mikor látjuk utoljára a szerettünket, ezért adunk puszit és búcsúzunk el, hogy he ez bekövetkezne, akkor az élők ne sajnálják, hogy még az sem adatott meg, hogy el se búcsúzzanak.

Szeresd a párod, enged magadhoz közel, közelebb mint bárkit a világon. Az élet olyan rövid, és olyan múlandó, hogy egy szép napon arra eszmélsz, hogy sok év elszállt és te nem is éltél igazán. Enged be az életebe, a szeretett, szenvedélyt. Addig, amíg megteheted. És ennek az első lépése, hogy úgy adsz a párod orcájára egy puszit, mint az unoka a nagyszüleiére: őszintén, boldogan és ártatlanul. Sok sikert!