Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Feleségek, anyukák: ez rossz előjel, ha együtt képzelem el vele a jövőmet?
Párommal 1 éve vagyunk együtt, fél éve együtt élünk.
Nyáron nővéreméknél voltunk Amerikában. 2 gyerekük van, 6 és 2 évesek. A reggel úgy van náluk, hogy ő korán elmegy és a gyerekeket teljesen a férje rendezi.
Azt tapasztaltuk, hogy ott az apák sokkal jobban kiveszik a részüket a gyereknevelésből.
Mikor hazajöttünk, párom mondta hogy ő ezt nem bírná csinálni, ezek női dolgok, ő nem vesződne minden reggel a gyerekek öltöztetésével meg milyen dolog, hogy ha beteg egy gyerek az apja van vele és nem az anyja.
Nagyon szeretem őt, de ezzel a véleményével nagyon megijeszt. Ti mit gondoltok? Én fújom fel? Problémát keresek ott is, ahol nincs?
Azt gondolom, hogy ez nem normális, én is tartanék tőle.
Egy gyerek ugyanannyira az apáé is, mint az anyjáé, egyformán szüksége vna rájuk, és pont az ilyen apró dolgokkal a legegyszerűbb kimutatni a szeretetet.
Nekem is ilyen apám volt, aki úgy gondolta, hogy ha beteg vagyok majd törődik velem anyám, ő meg vesz egy csokit és akkor megmutatta hogy hú. Hát nem. A világ legszarabb érzése, amikor tudod, hogy emberileg kb. semmire nem számíthatsz az apádtól, beszélni sem lehet vele, igaz pénzt azt bármikor ad, de ennyi.
Ilyen apát nem kívánok senkinek!
Ez nagyjából előre vetíti azt, hogy majd ha lesz gyerek, és mindketten melóztok, akkor sem segít neked, vagy csak duzzogva, fejedhez vágva azt, hogy te vagy a nő, a te dolgod volna. Ha csak az egyik fél dolgozik, akkor is mindkettejük gyereke, csak akkor arányosan van elosztva a feladat. Ha pedig mindketten melóztok, akkor a pasi se nézze már tétlenül, hogy minden a te nyakadba szakad. Jóformán neki csak megcsinálnia kellett a gyereket.
Én a helyedben örülnék a kijelentésének, még akkor említette meg a dolgot, mikor nem késő. Az ilyen felfogással nem árt, ha a gyerekek születése előtt találkozol. Sok kellemetlenségtől kímélheted meg magad.
Szia! 9-es válaszolóval egyetértek, azért ijesztette őt meg ez a helyzet, mert még nincs benne. Egy kívülállónak sokszor nehéznek és macerásnak tűnik a gyereknevelés, de egészen más, mikor a saját gyerekedről, családodról van szó. Pl. Én, mikor az első gyerekemmel voltam terhes, átmentem beszélgetni az unokatesómhoz, akinek akkor volt egy 4 éves, és egy 2 éves kisgyereke. Nem szépítem, megrémültem attól, amibe belecsöppentem. A kupitól, a gyerekek zsibongásától, akkor ott úgy éreztem, én képtelen lennék egy kistesót vállalni majd a nagyobb mellé, mert olyan kezelhetetlennek tűnt a szituáció. Persze, hogy annak tűnt, hiszen hirtelen csöppentem bele. Most viszont, hogy már van egy 3 éves és egy 1 éves kisfiam (akik ugyanazt produkálják, mint anno az unokatesóm gyerekei), nem érzem megoldhatatlannak, sőt, imádom így az életünket. Egész más mások életébe belelátni, mint átélni. Szerintem a te párod is, ha közös gyereketek lesz, nem is fog gondolkodni azon, mennyire vegyen részt a gyereknevelésben, munkában.
Persze, ha kiderül róla, hogy nem is szereti a gyerekeket, és nem is tervez soha, az merőben más felállás, erről beszélgessetek el.
1 éve vagytok együtt! Szinte alig ismered a párod,hidd el!
Ne hasonlítgasd össze magad egy olyan családdal,aki egy másik kontinensen él,és akik már több mint 6 éve vannak együtt,plusz közös gyermekeik vannak.
Ha ennyitől megriadsz,akkor még időben szakíts a pároddal,ha ennyire sok neked hirtelen ez a kis véleménykinyílvánítás!
Beszélek majd vele is erről természetesen.
Csak folyton az jár a fejemben, hogy hány nő marad egyedül a gyerekkel/gyerekekkel, aztán meg kiderül hogy voltak ilyen jelek, megnyilvánulások a férfi részéről már a gyerek előtt is. És félek, hogy velünk is ez lesz.
16.: valahogy nem látom a logikát abban, hogy valaki a saját gyermekére nem tud vigyázni, tisztába tenni, megfürdetni, altatni, stb.; de "majd" ha nagyobb lesz akkor eljár vele... akkor már tud vele mit kezdeni.
Ismerek apákat, akik ezt mondták... nem így lett.
Aki szereti a gyerekét az részt akar venni a felnevelésében, mert a fürdetésben és a többiben is csak az együtt töltött, kellemes élményeket, pillanatokat látja, nem a macerát. AKinek ez gond, annak még nem való gyerek!
Tudod ez olyan, hogy ha van macskád, azt is van aki csak játszik vele meg simogatja, de felőle éhen is dögölhet meg az alma is ott állhat egy hétig telekakálva, nem érdekli, hogy ez az állatnak nem jó. A normális gazdi meg igenis gondoskodik róla...
Leirom az én tapasztalatomat, ezzel megcàfolnàm a "csak az anya alkalmas a nevelésre" kijelentést is.
Az én szüleim kiskoromban elvàltak, és bàr édesanyàmnàl maradtam (birosàg döntött igy:(), édesapàm sokkal többet törödött velem, ha ö nincs, nagyon rossz emberré vàltam volna...
szerintem egy gyerek életében hatalmas szerepe van mindkét szülönek, és ha az apuka nem akar részt venni a gyerekkel kapcsolatos teendökben, azzal két ember lelkében ejt sebet minimum. Az én férjem szo nélkül vette àt a kislànyunkat, sokszor amint hazajött, sokat segitett, segit a mai napig:)
Viszont kedves kérdezö, jo hogy most derült ki ez az info rola, késöbb csak baj lett volna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!