Akit megcsaltak, mi volt az első gondolata és reakciója a helyzetről?

Ekkor 10 hónapja voltunk együtt. Az ex bevallotta, hogy a haverjával voltak egy házibuliban , és ott rámászott egy csaj , és szexeltek. (szegényke.. rámásztak, szörnyű.... jó hogy nem azt mondta, hogy megerőszakolta a csaj:D)

Első reakció, halálos nyugalommal: Akkor részemről ennek a kapcsolatnak vége.

Az ő reakciója erre, egy pofon volt. És az a határozott szöveg, hogy "te nem szakíthatsz velem"

Az én reakcióm erre, a pofon visszaadása volt, majd pedig: De , megteszem.

Ekkor jött a sírás, könyörgés, térdre borulás, ordítozás, könyörgés, lek.rvázás, hogy márpedig én vele maradok, mert úgyse fogok kelleni senki másnak (ezt máskor is mondta).

Én csak kinevettem, majd pedig eljöttem tőle.

Már majdnem 2 éve férjnél vagyok. Nemrég , 7 évvel a szakításunk után újra megkeresett. Jött a hogyhogy ilyen hamar férjhez mentem (25 évesen), a hogy vagyok, hiányzol és a sokat gondoltam rád, szeretném újra kezdeni szövegekkel.

Megírtam neki, hogy ne is álmodjon róla.

27/N

Ki az a nő?

Mikor csinálták?

MIóta ismeri?

Hányszor történt?

Szereti-e?

Mit rontottam el?

Elhanyagoltam magam?

Elhanyagoltam a kapcsolatot?

Ezt érdemlem?

Hogy jutottunk idáig?

Hogy-hogy nem vettük észre, hogy ekkora a baj? Észleltük, hogy nem stimmelnek a dolgok, de ültünk a babérjainkon (legalábbis én)

És most hogyan tovább?

Ezek a kérdések merültek fel bennem, alapvetően magamat hibáztattam. Csalódtam magamban, a nőiességemben, az eszemben, a testemben, hogy nem vettem észre hogy baj van.

Reakció: visszaszerezni mindent, visszacsinálni mindent ugyanúgy ahogy volt, amikor még jó volt.

Meg is történt, otthagyta a nőt, újra összejöttünk (mert volt egy kis szakítás emaitt).Semmi nem lett olyan mint volt. Egy év múlva szakítottunk.

első gondolataim? "hogy tehetted ezt velem te szemét?!" és hogy: "mi lesz így a gyerekekkel?"

maradtam... próbáltuk megbeszélni a dolgokat, kideríteni mit rontottunk el és mit tudunk tenni, hogy megmentsük a kapcsolatunkat (kb 3 éve építkezünk újra folyamatosan). Nagyjából úgy néz ki, hogy sikerült is, persze megváltozott, de működőképesnek bizonyul egyenlőre.

Én lelkileg teljesen meghasonlottam, évekig tartott újra összeraknom magam, a világnézetem alapjaiban változott meg. Sokat tanultam magamról és összességében nem feltétlen volt ez így kizárólagosan káros nekem.

De a legnagyobb dolognak azt tartom, hogy gyereknevelő zrt-ként nagyon is jól működünk és hogy emberileg is képesek voltunk rendezni a sorainkat és első sértett büszkeségemben nem égettem fel minden hidat magunk között, mert annak leginkább a gyerekek látták volna kárát.