Melyik férj kapott már olyan fenyegetést a feleségétől, hogy "elválok és a gyerekek nálaD maradnak"?

Te is ugyanezzel fenyegeted a feleséged, nem?

De ez jó, mert legalább mindketten ugyanazt érzitek: "Elegem van a másikból, és a gyerekei sem kellenek!"

Igen, barátnőm.

Végül közös felügyelet lett.

Elgondolkodtatott a kérdésed.

Miért van az, hogy tök természetes a válásnál, ha az exférj lelép a gyerekektől, de ugyanez fordított esetben szentségtörés.

Ismeretségi körömben a férj exneje egyszer csak hozta a két közös gyereküket, hogy innentől te neveled őket. Mondjuk ő pont előtte sem volt jó anya, de ezután minden volt.

"Miért van az, hogy tök természetes a válásnál, ha az exférj lelép a gyerekektől, de ugyanez fordított esetben szentségtörés."

Normális ember számára mindkettő szentségtörés. A többiek véleménye meg ugyan kit érdekel?

(Abszolút válás ellenes vagyok. De ha mégis válás, akkor még "gyerekcsinálás" előtt!!! Minden gyerek megérdemli a családot, anyát+apát, +békét, nyugit és NEM veszekedést! Aki ezt nem tudja biztosítani, mert nem gondolja át rendesen, hogy kihez is megy hozzá, az ne vállaljon gyereket! Vagy ha már vállal, akkor fogadja el, hogy a társa olyan, amilyen, és nem fog megváltozni. Pl egy fasírt kapcsolat egy gyerekszüléssel nem fog javulni, sőt...)

Szóval Kérdező!

1-es verzió: Ha elméletem szerint feltételezzük, hogy a feleséged alaposan megismert, mielőtt hozzád ment, szívből szeretett, és nem akart téged megváltoztatni...

és mégis idáig jutott, hogy azt mondja neked, hogy elválik, akkor ez arra utalhat, hogy valamit titkoltál előle, másnak mutattad magad a kapcsolat elején, hazudtad neki, hogy kitartasz mellette. Az meg, hogy a gyereket is nálad hagyná, arra utalhat, hogy baromira nem foglalkoztál vele, és minden gyerekkel kapcsolatok teendő egyedül az ő nyakába szakadt, s most szeretné, ha végre átéreznéd, hogy mindez mennyi "munka". Ezt csak úgy fogod felfogni, ha valóban egyedül neked kell foglalkoznod velük. Ezért tenné meg ezt a lépést, hogy egy időre rád passzolná a gyerekeket, nem pedig azért mert nem szereti őket.

2-es verzió: Ha viszont mégsem a te készülékedben van a hiba:

Ha te olyan vagy, mint voltál az elején, ha te ma is kitartanál amellett, akibe beleszerettél, de ő volt az, aki "idő közben megváltozott"... pontosabban az elején eljátszott egy bizonyos szerepet, amivel magához édesgetett, a gyerek születéséig eltűrte a hibáidat, stb.

És csak később mutatta ki az igazi énjét, akivel te nem tudsz együtt élni, akkor viszont ő csapott be téged és egyben magát is. Aztán most mint igazi sárkány, nem tud mit kezdeni, mert te nem változol kénye-kedve szerint, ezért elválna, ráadásul még a gyereketek is púp a hátán. Hát hogy is mondjam, ilyen felelőtlenül férjez menni, elég gáz, éppolyan gáz, mint az első verzióban felelőtlenül feleségül menni valakihez...

Melyik verzió áll fenn nálatok? Nem mindegy... Ezen infó nélkül nem tudunk itt neked biztos iránymutatót javasolni. Vagy esetleg mindketten ludasok vagytok kicsit-kicsit, de nincs merszetek magatokba nézni, és ha már így alakult, lemondani erről-arról és megbékélni a másikkal?

Egyébként bármi is történt, bármelyikőtök a fő ludas, attól még mindkettőtöknek kötelessége a gyereket nevelni, azaz neked is! Tehát ő is lehet a gyerektartást fizető, és te a férfi pedig aki ténylegesen neveli...! Ezt akkor is tudnod kellett volna, amikor az imádott nővel gyereket csináltál!

Ki mondta?

A megfogalmazásból úgy tűnik - talán rosszul használtad az idézőjelet?