Szerintetek tud egyenrangú félként velem bánni?

Úgy tartják a nagyok, hogy egy másik embert úgysem tudsz alapvetően megváltoztatni, ám ha mégis változásokat szeretnél,akkor azt magadban kell megtenned.

Ha te megváltozol belülről, megváltozik a hozzáállásod, az mind a beszédedben, mind a tetteidben ki fog jönni.

Úgyhogy ha változtatni szeretnél, akkor elsősorban te változz és fogja látni a környezeted.

Képviseld határozottan és következetesen az érdekeid és meglepően hamar észre fogod venni a változást. Ezt mosolyogva is megteheted, csak belülről legyél határozott. Utána maradj is olyan, mert ha nem vagy következetes, nem vesznek komolyan.

Az évek során fokozatosan a fejedre nőtt, azért tartja teljesen természetesnek a dolgot, és azért nem érti, mi bajod van, mert eddig nem jelezted neki, hanem hagytad, hogy ugráltasson. Általában egy kapcsolatban már az elején eldől, milyenek a játékszabályok, utána sokkal nehezebb megváltoztatni őket.

Mindenesetre ne hagyd magad, egy feleség nem csicska, hanem egyenrangú fél, aki megérdemli a tiszteletet és a megbecsülést. Azt meg végképp ne hagyd, hogy mások előtt megalázzon, ennél undorítóbb dolog kevés van.

Mi még házasság előtt állunk, ugyanígy a párom a domináns, és nekem is szintén tetszett/bizonyos mértékig tetszik, hogy én vagyok a nem domináns kicsi párja.

Hát engem sokan figyelmeztettek már, hogy nem lesz ez így jó, illetve bizonyos dolgokon, helyzetekben érzem, hogy ez már sok.

Az egyik hozzászóló írta, hogy először belülről változz. Én is változtattam a hozzáállásomon, igyekeztem mostanában határozott lenni, képviselni az érdekeimet, de nálunk csak a háborúskodás sül ki belőle. Egyszerűen nem érti az én párom sem, hogy mi a problémám, sőt csalódott bennem, hogy milyen más vagyok néha, mint korábban voltam. Néha én is megijedek, hogy mi lesz ebből így.

Ugyanakkor beleteszem a képzeletbeli serpenyő mindkét oldalába a pozitív és negatív dolgokat, és akkor is pozitív irányba dől bennem ez az egész, mert ugyanakkor megbízható, mindenben lehet számítani rá, akár az életét is adná értem, végtelenül önzetlen a végtelen domináns határozottsága mellett.

Hát ha már nagyon bántó, azért én akár kiabálva is visszamondom, hogy ez már sok. Hát így csiszoljuk egymást.

Szerintem beszéljétek ezt meg, az elég jó szokott lenni minden problémára, és valami kompromisszumos megoldást keressetek, mert a kapcsolat is rámehet. Ha kell egy külső segítőt is bevonhattok, házasságterápiára gondolok, ezek is elég jók szoktak lenni. Ha pedig annyira nagyon durva veled, és semmi hajlandóság nincs benne a változásra, illetve, ha nem önzetlen, hanem inkább nagyon is önző, és ehhez ragaszkodik, akkor zátonyra fut a házasságotok.

Szerintem ezért még érdemes küzdeni, mondom, azért, mert a mienk is hasonló, és én úgy döntöttem, hogy inkább a küzdelmet választom, szerintem még ne add fel.