A párommal 5 éve vagyunk együtt! És kb 2 éve eléggé megváltozott a kapcsolatunk! A szerelem alábbhagyott, a kapcsolatunkba lettek kisebb nagyobb hullámvölgyek! Ez normális?

Igazából szerintem nincs komolyabb baj, csak vagy az a gond, hogy ez az első kapcsolatod, vagy hogy túl fiatalok vagytok. Viszont pl. egy dolgot mi mindvégig tudtunk és tudunk, még akkor is, ha összekapunk, hogy nem akarjuk egymást elveszíteni.

Te érzed, hogy ez a kapcsolat kell-e neked és mit veszítenél, ha nem lenne.

A szerelem elmúlik előbb utóbb, de van aki ezt cáfolja.

Ha szerelemre vágysz, de az itt nincs, akkor lépj tovább

Szerintem ez teljesen normális dolog, főleg, hogy mikor úgy döntöttetek, hogy most elég, de mégsem ment nektek, hogy külön menjetek ez bizonyítja, hogy szeretitek egymást.

Nálunk is ez volt a helyzet csak itt 4 év van, de tudjuk, hogy egymást akarjuk, volt amikor mi is azt mondtuk, hogy elég nem bírjuk tovább menjünk szét, nem ment!

Társfüggőség? Féltek a magánytól?

Végül is 5 éve, 18 éves korotok óta vagytok együtt.

Jaj nem, ti kivételek vagytok :D

Arra gondoltam, hogy a felnőtt létben sosem voltak egyedül, mindent együtt éltek át, nem voltak senki mással. Neked is van kételyed? Mert ha nincs, akkor nem kell magadra venni. De itt írja a kérdező, hogy néha csak barátként néz rá, néha nem is szerelmes...így aztán sok értelme van az első szerelemhez (ami el is múlt) hozzámenni

Ja értem. Egyébként én voltam a legelső válaszoló, szóval ott már leírtam mindent. Nem értem, miért ijednek be ennyire. Szerintem a világon nincs olyan ember, akiben a hosszú évek alatt ne merült volna fel legalább egy kétely. Emberek vagyunk mindannyian. Vannak jobb és rosszabb napok. Egy-egy hevesebb vita és nem egyetértés után nem az az első, hogy arra gondolunk hogy milyen jó minden. Van olyan nap/hét is, mikor bezavarnak a hormonok, és sikítani tudnék, ha elképzelem, hogy valaki hozzámér, még csak barátként SEM tudok senkire sem gondolni. Van, mikor ő feszültebb. De ettől függetlenül szerelmesek vagyunk, mert a rózsaszín köd nélkül, a hibákkal és hullámvölgyekkel együtt is imádjuk a másikat.

Persze manapság ezt az emberek már túlbonyolítják...