Egyes emberek miért hagyják el magukat, miután összeházasodtak? Megvan a tuti, és akkor már nem kell küzdeni? Utána meg sírnak, hogy félrement a másik.

Akkor én ellenpélda volnék?

Mikor megismertem a páromat, dagi voltam. Imádott, mégis szégyelltem magam előtte. Életmódváltásba kezdtem és lefogytam, igényesebben öltözködöm és sokkal jobban érzem magam a bőrömben.

Van akire jó hatással van, ha elfogadják, szeretik, de nem ez a jellemző.

Nekem pl. ha lenne párkapcsolatom vennék csinos ruhákat, de így, hogy nincs kinek kiöltözni, így nem érdekel. A szőrtelenítés sem.

Szóval én is ellenpélda vagyok. :)

2!

Én eddig sem hordtam otthon sminket, hétköznapokban ritkán.

Ennek ellenére van párom, nem vagyok elhanyagolt. Vallom, hogy egy kapcsolatban nem a külsőségek fontosak, mint pl. a smink.

Vannak csinos ruháim, csak én már nem látom annyira annak őket, mert régóta megvannak, nem újdonság már számomra. Azonban nem látszik rajtuk az idő, tehát egy idegen nem tudná megmondani, hogy nem újak. Idővel megkopik a varázsuk, de persze aki először látja rajtam, az csinosnak látja.

Tehát helyesbítenék, vennék új csinos ruhákat, nemcsak a meglévőeket hordanám, változatosabban öltözködnék, ha lenne kinek.