Te hogyan dolgoznád fel, ha a férjed egy régmúltból felbukkanó nővel finoman flörtölni kezdene és ez tartana kb.2 hónapig, aztán megírná neki, hogy nem akar a nőtől semmit, de ugyanabban a levélben tenne egy szerelmi vallomást is a nőnek?

Próbálom rövidre fogni, nem lesz könnyű, elnézést, ha hosszabbra sikerül. Nagyon érdekel a véleményetek! Akinek nem reális, hogy két ember esetleg előző életekből felismerheti egymást és megmagyarázhatatlan vonzalmat érezhet (teljes harmónia érzése az első pillanattól, mintha mindent tudnál a másikról), az mellőzze a storynak ezt az elemét. Nem is olyan lényeges. Tehát 15 éve élek együtt férjemmel, 13 éve vagyunk házasok. Meseszerűen találkoztunk külföldön (előtte itthon ugyanazokon a rendezvényeken jártunk, de soha nem botlottunk egymásba, külföldre kellett menni, hogy találkozzunk) és nagyon boldogan, harmóniában teltek az éveink. Sok nehézségen mentünk át együtt. Sokan irigykedtek is a kapcsolatunkra, be is próbáltak kavarni, de álltuk a sarat. Eddig egyetlen általam ismert hölgyemény próbálkozott a férjemnél, de teljesen reménytelenül, férjemet totál nem érdekelte. Ez már immáron vagy 10 éve, azóta töretlenül haladtunk előre és 3 éve született egy fantasztikus kisfiunk. Férjem mindig is nagyon monogám, erős jellemű, kitartó, férfias és romantikus típus volt, egész gyerek és kamaszkorát versenyszerűen végigsportolta, világbajnoki aranyéremmel zárta a pályafutását. Szóval, nem egy felelőtlen, tingli-tangli kamasz volt. Nő ügyeit egy kezén meg tudja számolni, mindegyiket elmesélte nekem.Ezeket csak azért írtam le, hogy legyen valami képetek, milyen jellem.

Amit most írok le, azt én áprilisban tudtam meg, amikor férjem nagy nehezen előhozta a témát: Tehát ez év januárjában az egyik üzlettársa bemutatott neki egy hölgyet, aki segített neki a lakáshitelünkkel kapcsolatban elindítani egy pert. Férjem 46 éves, a hölgy 29. A hölgy hozakodott elő azzal, hogy olyan érzése van, mintha ismerné a férjemet és nagyon kellemes érzései vannak. Aztán üzleti szempontból váltottak pár e-mailt, volt pár találkozó (néha kettesben, néha hármasban, férjem üzlettársával együtt). Aztán egyszer hazavitette magát a hölgy férjemmel, merthogy szervizbe kellett vinnie az autóját és ott is elkezdte ecsetelgetni, hogy mekkora harmóniát érez közöttük és még álmodott is erről.

Férjemnek is ismerős érzései voltak, de nem ennyire erősen. Aztán folytatódtak az üzleti találkozások, e-mail váltások, sms-ek. Mígnem egy alkalommal, mialatt egy tárgyaláson voltak az egyik plázában, betörték a kocsink ablakát. Férjem, ahogy később elmesélte, akkor tért magához valamiféle varázslatból és úgy érezte, hogy ez valami jel, hogy itt meg kell állni, mert több lehet ebből az üzleti viszonyból. Soha nem történt a családunkban semmi ilyen betörés, lopás, atrocitás, tisztán, becsületen zajlottak a dolgok körülöttünk. Lementek a nővel a kocsihoz és férjem nagy nehezen kisöpörte az üvegszilánkokat. A nő megint megkérte, hogy vigye haza, beültek és ekkor előrukkolt vele, hogy mennyire megérintette őt a férjem tekintete, amikor az ablakbetörést megtudta (mintha megérezte volna, hogy férjem magához tért a varázslatból) és ezért úgy érezte, hogy elmondhatja neki, mennyire szerelmes érzései lettek vele és úgy érzi, hogy nagyon szerették egymást a múltban is. Ez férjemnek is reális volt, csak nagyon össze volt zavarodva, hiszen családja van a jelenben, és mindannyiunkat nagyon szeret. Meg is mondta a nőnek, hogy nem lehet köztük semmi, még ha korábban volt is, még ha nagyon kellemes is egymással lenni. Tehát valahol nyugtázta a hölgy felé, hogy nála is vannak kellemes érzések, de ott a családja, így maradjanak meg üzleti kapcsolatban. A félrelépés soha nem volt kenyere. Hazavitte a nőt és látta rajta, hogy nagyon csalódott volt, amikor kiszállt az autóból. Férjemnél ott kattant valami, hogy ez így nem lesz jó a továbbiakban, de sajnos, ahogy jött hazafelé, a múltból táplálkozó érzelmek egyre jobban magával ragadták.Ő úgy fejezte ki, hogy a jelen és a múlt összekeveredett és kicsit megzavarodott ettől, nem tudta, hová tegye ezt az egészet. Az e-mail váltások folytatódtak, a nő az egyik e-mailben megírta, hogy igazi lelki társának érzi a férjemet és ő áll hozzá a legközelebb most a jelenben. Férjemet sajnos kicsit magával rántotta ennek a boszorkának a lelkivilága és kifejezte, hogy ő is lelki társának érzi és nagyon jó érzés vele lenni, inspirálóan hat rá mind a munkában, mind az életben. A levelekben puszik, jó éjt, pihenj jól elköszönések voltak általában, illetve egymás iránti csodálatukat fejezték ki (pl. Te egy nagyon különleges lény vagy, maradj mindig ilyen, nagyon jó volt vele lenni ma is, stb.), youtube zenéket küldtek egymásnak. A nő, találkozásaik alkalmával, nagyon intim dolgokba avatta be férjemet, főleg párkapcsolati dolgaiba, ahol az is kiderült, hogy egy házasságot már szétrobbantott (persze szerinte ő erről nem tehetett), elcsábította a férjet, ahol épp kisbaba született. Ezt is nagyon alattomosan, alig észrevehetően csinálta, gyakorlatilag minden felelősséget arra a férfira hárított. Miután betörték a kocsi ablakát, férjem két napra rá írt egy hosszabb levelet a nőnek, amiben egyértelműen leírta, hogy mellettünk döntött, hiszen nekünk tett életre szóló ígéretet és nagyon harmonikus, stabil a kapcsolatunk 15 éve. Csak sajnos (és ő maga sem érti a mai napig sem és nagyon bánja) tett e mellé egy szerelmi vallomást is, amiben leírta, mennyire észbontóan vonzónak tartja a nőt és nehéz megállnia, hogy ne lépjen felé testileg is, mert mindene annyira ideális számára és részletezte (haja, bőre, szeme, szája, ahogy öltözik, stb.) És még a kezét meg se foghatta, meg se csókolhatta, stb. Illetve leírta, hogy úgy látszik, ez egy ilyen próbatétel az élettől, hogy a nő most ilyen mérhetetlenül vonzó testben jelent meg ebben az életben akkor, amikor neki már családja van. És reméli, hogy majd a távoli jövőben (következő életek) együtt lehetnek még nem egyszer, nem kétszer. Aztán még leírta, milyen nagyra tartja az emberi tulajdonságait, és végül azzal zárta, hogy biztosan megtalálják majd az életnek azt a területét, ahol együtt tudnak kreálni, hiszen ők ketten mindent felölelnek. De szerelmi kapcsolat nem lehet köztük.

Ezt a levelet jóval később olvastam el, amikor már férjem elmesélte, mi történt. Az e-mailes levelezésüket pedig véletlenül találtam meg áprilisban, amikor férjem éppen Svájcban volt üzleti úton. Bár férjem törölte a levelezésüket a saját gépéről, a korábbi e-mailes programját nem töröltük le az én gépemről és ha azt megnyitjuk, ott is elkezdi lekérni a neki érkező maileket és az összes korábbi is tárolva van rajta, így ott találtam rá ezekre a kitörölt levelekre.

Természetesen összeomlottam, amikor rátaláltam, férjemnek meg is írtam sms-ben, rögtön felhívott, de nem bírtam a bőgéstől beszélni, hát leraktam. Na, onnantól mindennap futár hozta a virágcsokrokat és kaptam tőle egy levelet, amiben leírta, mennyire szégyelli magát és hogy egyszerűen nem érti, mi történt vele, valami húzta őt egyre beljebb, de közben tudta, hogy nem akar semmit és leírta persze, hogy mennyire csak én vagyok neki és ha most elhagynám, nem kezdene új kapcsolatot, hanem megvárna a következő életünkig. Ő már megtalált engem, nem akar tovább keresni, nincs kit keresni. (Mi hiszünk ebben és komolyan tervezgettük is, hogyan tudnánk majd újra egymásra találni).

Aztán hazajött, ajándékot hozott (valami nagyon személyeset, ami kettőnkre nagyon jellemző, el is sírtam magam rajta) és azóta is folyamatosan kárpótol, virágok, ajándékok, szerelmes idézetes könyvek, a házimunkából is átvállalt dolgokat, kisfiamat minden este ő fürdeti (eddig mindig én fürdettem),elvitt teázni párszor, hogy nyugodtabban tudjunk beszélgetni (otthon kisfiunk mellett szinte lehetetlen) és mondta, hogy nyugodtan kérdezzek, nagyon szívesen elmond minden részletet, hogy hogyan bókolt, hol voltak, mit érzett, stb. Nagyon sokat beszélgettünk azóta, mindent elmondott, minden kérdésemre válaszolt, és nagyon látom rajta, hogy mennyire értetlenül áll saját maga tette előtt és mennyire, még sokkal jobban is szeret, mint korábban. Én meg csak szenvedek, mint a kutya. Leginkább attól a szerelmi vallomástól. Teljesen megbocsátottam a dolgot, nem éreztem a legkisebb haragot sem irányába, csak kértem, hogy valahogy hozza helyre (de ezt kérés nélkül is már elkezdte csinálni). De mindentől függetlenül olyan üresség van bennem. Tudom, hogy szeretem, de nem érzem úgy, mint régen. A szerelmi vallomásos levelet egyébként szintén törölte, miután megírta áprilisban, úgyhogy megkérte a nőt, hogy küldje át neki és mellé még írt egy levelet neki (megmutattam nekem, mielőtt átküldte), hogy bár tett egy ilyen szerelmi vallomást, de azt a múlt újra megjelenése táplálta és a jelenben nincs érvénye és szeretné, ha minden kapcsolatot megszakítanának, mert ez a legjobb mindenkinek. A szerelmes levelet elküldte férjemnek a nő, elolvastam, szétbőgtem magam, férjem alig tudott megvigasztalni. A nő pedig berágott, még próbálkozott sms-ben, de férjem törölte, nem válaszolt neki. A nő vehemensen tagadta, hogy ő bármit is tett volna a férjem irányába.

Hát, most itt tartunk, pár napja volt, hogy a nő kiakadt férjemet törölte a címlistájából és telefonjáról is. Férjem mondta, hogy teljesen megdöbbent azon, hogy milyen gorombán, alpári módon viselkedett a nő, káromkodott a levelében és vádaskodott össze-vissza rá, meg rám is. Úgyhogy a nagy harmóniából ez lett. Férjem nem sajnál semmit, abszolút eltűnt minden érzés, vonzalom belőle.

Nos, mi a véleményed? Mit tennél a helyemben? Mit gondolsz a férjemről? Borzasztó törés ez nekem, és férjem is nagyon szégyelli magát, nem érti, mi lelte, nagyon sokszor bocsánatot kért. Nekem meg annyira fáj. Pedig azt hiszem, kevés ilyen páros szaladgált a világban, mint mi. Azért is voltak ránk annyian irigyek. Hogyan tovább most? Volt már valaki ilyen helyzetben? Mennyi idő alatt lehet ezt feldolgozni és újra rajongani, és ugyanúgy szeretni?

Nagyon köszönöm, hogy időt szántál rám!