Manapság van visszatartó ereje társkeresésnél annak, hogy a másik fél házas? Kikezdenél házasemberrel? És olyannal, akinek "csak" élettársa, évek óta tartó kapcsolata van?

Számomra ez attól függ, hogy vannak e egyértelmű jelei, hogy rossz a kapcsolata/házassága és LÉPNI KÉSZÜL, avagy csak a szája nagy és mondja, de valójában én mindig csak második leszek.

Utóbbi esetben semmiképpen nem másznék bele egy házasságba/kapcsolatba sem.

Ha az előbbi áll fenn, akkor úgy gondolom, már nem én lennék az, aki közéjük áll és ha hajlandó elhagyni a párját, akkor valószínűleg, igen, bűntudat nélkül belemennék.

Egyikkel sem. Má nem azé, de nekem nem kell egy olyan ember, aki gerinctelen és nem tiszteli a partnerét, mert akkor én sem várhatok tőle túl sokat.

Én azt sem veszem be, hogy már külön élnek meg mittudomén. Zárja le, váljon el, oszt utána ismerkedjen, jöjjön vissza ha még aktuális. De az esetek 90%-ában nem olyan fontos az új partner, hogy vegye erre a fáradságot...

nem szép dolog, de volt már szeretői viszonyom olyan pasival, aki kapcsolatban élt. sosem sugalltam felé azt, h hagyja el a barátnőjét.

nekem akkor és ott megfelelt ez a szintű kapcsolat.

tény és való, h nem a harmadik fél, hanem a kapcsolatban élő a ludas a megcsalásban.

Aalkalmi kapcsolat esetén nem érdelek, kije van, vagy nincs, mert nem arok senki helyébe lépni. Én nem kezdenék ki családos férfival, de ha ő kezdeményez, talán belemegyek, ha utána mindketten elfelejtjük, és nem képzeljük többnek, mint ami.

Nem mindenki akar az új partner lenni, csupán egy-egy kalandot bonyolít le.