"Nélkülem ne menjen bulizni". Miért?

Hú most le leszek pontozva :D

Én nem mondok ilyet, hogy nélkülem ne menjen bulizni, de mivel ebben a tetves városban nincs egy barátom se, és neki van pár, egyszerűen nincs kedvem egyedül tölteni az estét. Nem is az, hogy kedvem nincs, de olyan magányosnak érezném magam... A kollégái meg mindig elhívják, persze mivel kollégák mentek bulizni én sose voltam meghívva, és ő meg mindig visszautasítja (pedig őszintén nem kérem) mert tudja, hogy egyedül tölteni az estét nekem rossz érzés (nem szeretek egyedül lenni, aludni se tudok).

Ez a kérdés komplikáltabb annál, hogy rá lehessen vágni, hogy önbizalomhiányos vagy hasonlók, mert minden eset más.

Amúgy meg együtt szoktunk járni, csak a párom nem megy olyan helyre (csak nagyon ritkán) ahol én nem vagyok szívesen látott vendég. Ez alól kivételt képez a kan illetve csajbuli. A baj, hogy hiába barátkozok, akikkel sikerült azok kicsit túl idősek hozzám képest, és inkább a gyerekeikkel vannak, mint csajbuliznak. Vagy a régi barátnőikkel mennek valahova.

Valami azt súgja, az én keérdésemre érkezett egyik válasz ihlette a kérdést.

Szerintem nem baj, sőt, kell, hogy egyedül is legyünk, kell a szabadság, ám mértékkel, nem szabad, hogy ez a családi élet rovására menjen!