Titeket ez nem zavar, csak én nem értem ezt az egészet?

A bántalmazás soha nem hirtelen kezdődik. Először az udvarlási fázisban kifejezetten kedvesek az ilyen emberek. Később, ha kialakult a kötődés, elkezdik módszeresen leépíteni az áldozat önbizalmát, aki idővel maga is elhiszi, hogy a léte is hasztalan. Ez egy rettentő lassú folyamat, nem hetek kérdése.

Amikor már lelkileg megtört az áldozat, akkor jöhetnek a cifrább cselekmények.

Nem utolsósorban az ilyen elkövetőknek jó radarjuk van a kevésbé önálló, kevésbé magabiztos nők kiválasztására. Határozottabb nőkkel már az első randikon el szokott bukni a dolog.

Én azt látom a körülöttem levő párkapcsolatokban, hogy úgy élnek egymás mellett, hogy millió dolog van, ami nem tetszik nekik a másikban, de úgy gondolják, majd miattuk változik, vagy majd megváltoztatják.

Igenám, de ha sikerül is megváltoztatni, az alaptermészete nem változik az illetőnek, valahol a mélyben ott marad, amit átformáltunk. És akkor van baj, ha előjön, és ő elégedetlenné válik, szeretné a saját életét élni, nem azt, amit rákényszerítettek, vagy amit jobb a békesség alapon magára vállalt.

Az én párom sem tökéletes, vannak számomra idegesítő szokásai, de csak olyanok, amiket tolerálni tudok. Pl nem szeretem, hogy nem szeret olvasni, na de hát ez van. Ha mondjuk a fogmosást nem szeretné, azt nem tolerálnám, de akkor dobtam volna, nem a változtatással gyötröm magam.

Ez a titok, olyan párt kell választani, akit a hibáival együtt el tudunk fogadni, és együtt élni vele.

Biztos van egy csomó ilyen, aki inkább a homokba dugja a fejét, amikor feltűnnek a problémák, és csak akkor panaszkodik, amikor már nagyon súlyosak. De nem minden eset ilyen.

1) vannak profi hazudozók és magukat megjátszók, akik addig teszik a szépet, amíg nyeregben nem érzik magukat, és nem biztosították be magukat a nőknél...

2) vannak nagyon rossz emberismerők

3) rengeteg olyan eset van, amikor vmi "trauma" vagy bizonyos történés miatt törik meg vmi egy emberben... családdal való összeveszés, munkahelyi gondok, gyerekszületés... ezeket nem lehet kiszámítani.

Mert ide az emberek egy bizonyos sérelmet írnak ki, amire esetleg ráhalmozzák a már rég feledésbe merült problémákat is. Ez nem jelenti azt, hogy a kapcsolatuk alapjában véve sz*r és valljuk be egyetlen kérdés alapján megítélni embereket és kapcsolatokat, egy kicsit meredek.

Nekem inkább az nem tetszik, hogy ide bárki bármilyen problémát kiír, a válaszok 90%-a arról szól, hogy hagyja el a párját. Nem tudhatjuk, hogy alapjában véve ilyen embere az illető párja, avagy csak bal lábbal kelt fel, rosszul jött neki aznap minden össze, a meló helyén is gáz van és otthon csattan az asszonyon minden, mert még a levese is túl forró. Avagy stresszes a munkahelye és nem tudja máshol levezetni a feszkót, csak otthon... Lehet ő sem akar rosszindulatú lenni, csak olyan felgyülemlett energia van benne, amit képtelen máshol kiélni, esetleg fel sem ismerik, hogy alapjában véve mi a probléma. Nem az kéne, hogy legyen a megoldás mindenre, hogy hát jó... a másik a képedbe böfögött, mekkora tapló, azonnal hagyd el! Szerintem egy kapcsolat lényege az, hogy a végsőkig harcolsz, aztán ahogy mondta itt más is, felismered azt a pontot, amikor már nincs tovább!!

Azt is hozzátenném, hogy egy nőnek azért mondjuk 15 éves házasság után két gyerekkel, pláne ha ne adj isten anyagilag függ is a férjétől, baromira nehéz kilépnie a kapcsolatából és új életet kezdenie, tehát ilyenkor már szerintem berögzült és természetes is lesz egy nőnek, hogy addig küzd a saját és a párja érzéseivel, amíg csak bír.

Nekem mindig a nagyszüleim házassága jut eszembe, illetve a dédszüleimé. Ők sem voltak tökéletesek, nekik is voltak hibáik és problémáik, még is egymás kezét szorítva haltak meg mélységes szeretetben.

Van olyan hiba, amit lehet tolerálni és van olyan, amit nem. Az, hogy a férjem mindenben a hibát keresi, talán rákérdeznék, hogy miért ilyen feszült, miért csinálja ezt és próbálnánk megoldani a helyzetet, nem otthagynék csapot papot, mert megszól, hogy sz*rul ültettem el valamit, vagy túl meleg a levese.