Döntöttetek már a férjetek "ellen"? Éreztette a hatását a házasságotokban? (többi lent)

10-es vagyok. Nálunk van problémás gyerek a családban. Lehet, hogy így ahogy beszéltek a feje felett, egy szegény kis 15 éves gyerek és jaj jobb lenne neki, meg itt írogatják, hogy kollégium szigorú, meg besegít a házimunkába, meg újságot kihord. Ugyanmár! A saját szülei nem tudnak mit kezdeni vele, érdekes a nővére rendesen felnőtt, problémamenetes és normális lett, de az öccse! A szigorú iskola annyit ér, hogy max. kicsapatja magát, a rendszabályokra a pofádba röhög, a tesóját még le is nézi, a semmilyen kis élete miatt, dolgozni eszébe sincs, ha pofon vágnád neked menne, a tanácsadónak is a pofájába röhög, és van esze, pont úgy egyensúlyozik, hogy bedugni ne lehessen még sehova, de mindenkinek pokollá teszi az életét és semmit nem lehet vele kezdeni.

Hát nevelje az ilyet, akinek két anyja van...

Azért nem teljesen mindegy, hogy ez a gyerek egy ifjú bűnöző palánta, avagy ha csak tudat alatt is, de azért csinálja mindezt, mert hiányzik a figyelem, a törődés és a szeretet az életéből... Nem mindegy, hogy milyen típusú ember, ezért mondtam azt, hogy hagyjatok ennek még időt. Nem mindegy, hogy nem hajlandó semmiben sem alkalmazkodni és minden ellen lázad, lop, csal, hazudik mindenkinek, avagy csak fogalma sincs mi az hogy alkalmazkodás, tanács, vagy segítség. Szóval nem gondolnám, hogy minden problémásnak titulált tini egy mini terrorista lenne, ahogy azt itt az egyik válaszadó kijelentette, ezért gondolom úgy, hogy ismerkedni kéne még, kihozni belőle a valódi énjét és majd csak ezután elgondolkodni ilyeneken.

Úgy is támogathatjátok, hogy nem veszitek magatokhoz egyébként. Hívjátok át este vacsorára, vagy hívjátok el néha családi programokra, hétvégékre. Tőletek is mehessen el haverozni hétvégén néhány órára úgy, hogy utána hozzátok megy haza, terelgethetitek ebben a néhány napban is és megadhatjátok neki azt a törődést és szeretetet, a párodtól némi nevelést is, amit otthon nem kap meg.

Én úgy gondolom hogy ez így elmegy és vállalható, pláne ha te is sajnálod a gyereket. Viszont így hirtelen a semmiből nem venném magamhoz és a férjednek is meg kell értenie, hogy vannak fenntartásaid.

Egyébként a vér szerinti papa mit szólna ehhez? Egyáltalán "odaadná"?