A férjem folyton telefonozik, és alig foglalkozik velem. Más is van így? Már beszéltem vele, de hiába. Mit tegyek még? 29/N

Már házasság előtt is tapasztaltam hasonlót, de akkor még többet is foglalkozott velem. Mindig meglepett valamivel, elvitt randizni, sokat telefonáltunk, videochateltünk, reggelente felkelés előtt összebújtunk, napközben is amint tehettük összebújtunk, stb. De amint összeházasodtunk (1hónapja), mintha szinte minden megváltozott volna. Reggel ahogy felkel, ad egy puszit, majd rögtön telefonjához nyúl. Amíg készülődök, folyamatosan telefonozik. Mielőtt eszünk, telefonozik, miután ettünk, elmosogat (van mikor én, van mikor ő) és telefonozik. Öltözés közben telefonozik, ha wc-re megy, viszi magával - mindegy meddig van bent, munka közben telefonozik (online munkája van, szóval itthonról dolgozik), néha fogmosás közben is nyomkodja. Szóval amint van egy kis szabadideje, telefonozik. Volt mikor kora reggel felkelt, kiment a szobából, és vagy 2 órán keresztül telefonozott. Azt mondta nem tudott aludni. Este ha csinálom a dolgomat - arcrutin, mosogatás, rendrakás - ő addig sokszor fekszik a hálószobában, és telefonozik. Mondta, hogy nyugodtan belenézhetek, mert nincs rejtegetnivalója, azonban folyton nála van. A lakásban is akárhol van, mindig a kezében vagy a zsebében van. Amikor pont ránézek, hogy mit olvas vagy mit néz, rögtön kilép, vagy a redditet látom, esetleg videót vagy játékot. Viszont ő bele szokott nézni az enyémbe. Van hogy ott hagyom az asztalon, megyek csinálni valamit, majd arra érek vissza, hogy kezében a telefonom. Szokott visszaírni helyettem másoknak, pl a családomnak vagy ha a szülei írnak nekem, akkor is ő ír vissza (ilyenkor mondja, hogy mir ír). Ami nem tetszik még, hogy amikor nem vagyok otthon és írok neki meg hívom, nem érem el, amit arra fog, hogy sokat kellett dolgoznia, nem tudta felvenni és nem tudott válaszolni, vagy csak nem látta. Bezzeg ha itthon vagyok, mindig látom és hallom a kezében a telefont munka közben. Ahányszor beszélek vele erről, mindig azt válaszolja, hogy szeret, én vagyok neki a legfontosabb, és csak akkor veszi elő a telefont, amikor én el vagyok foglalva. Hát, kössz. Viszont általában úgy vagyok elfoglalva, hogy közben tudnék vele beszélgetni, és foglalkozni. Úgy érzem, mintha azért vett volna el, mert nem akar egyedül lenni. Nem értem. Tényleg látom rajta, hogy szeret, és tapasztalom is. Akkor mégis miért tűnik úgy, mintha a telefon fontosabb lenne neki, mint én? Azt is érzem, hogy kezdek távolodni tőle. Már nem izgat fel annyira, ha megölel, ha lefekszünk, ha megcsókol, mert csak az van a fejemben, hogy "Oke, most kapok tőle egy kis figyelmst, de utána megint a telefonjával lesz elfoglalva". Lassan mások többet foglalkoznak velem, jobban figyelnek rám, mint ő. Már nem szervez randikat se. Már nincs benne olyan lelkesedés, mint az elején. Ráadásul egyik nap megláttam, hogy egy nő visszaírt neki, ami azt jelentette, hogy ő írt rá. Amint visszaírt, rögtön elhúzta, hogy kitörölje és ne lássam. Azzal magyarázta, hogy egyetemi jó barátok, mindig ott voltak egymásnak, mindig számíthattak egymásra stb, és amúgyis csak 3 havonta beszélnek. Leginkább a férjem szokott ráírni. Mondta, hogy megmutatja a beszélgetést, ne legyek féltékeny, mert sose tekintettek egymásra úgy. Mitévő legyek? Valaki van hasonló cipőben?