Feleségek, elvárjátok akkor is a házimunkát a férjtől ha munkahely miatt extra fáradt, nehéz időszaka van? Vagy ilyenkor megcsináljátok az ő teendőit helyette?

Akkor se várom el ha ereje teljében van. De magamtol se.

A haztartas a legutolso általában nálam meg a kapcsolataimban. Sőt en azt rühellem is ha vki a kaja/vacsora körül forog csak meg bevásárlas a hétvége is.

Soha életemben nem éltem igy es egy kapcsolatom se volt ilyen amiben nem vmi huszadrangu kerdesek ezek, hanem jelentősek lennének a lakás háztartás téma.

A pasik is rendesen tudnak élni meg én is. Eddig csak olyanokkal jártam, akikkel sokszor még aludni se volt időnk, meg egyáltalán otthon is alig voltunk.

Mikor ismerkedésnél némely pasi ugy videocsetel is hogy milye finomakat csinál, meg ezek a témái is hogy mit fog vacsizni, hát nekem csak az suhan át higy mekkora mák hogy nem vagyok ott vele és ennek részese hogy majonezt nyomunk egy szendvicsre vagy akármi es ez az esténk.

Ezektol meg ilyen pasiktol en rosszul is vagyok..

Mondjuk en más vagyok mint az átlag.

Kérdés nekem, hogy:

- milyen hosszú időszakról van szó

- mégis mit vár el tőlem ez alatt

Ha kb. 1-2 hét, akkor szó nélkül megcsinálok mindent. Ha ennél hosszabb, akkor azért vannak kitételeim.

1. Nem fogom az összeset megcsinálni helyette, max. egy részt átvállalok tőle egy ideig. A hosszabb nehéz időszak arra sztem nem mentség, hogy vki hédereljen és b...a a rezet otthon, és minden felelősséget a másikra hárítson.

2. Akkor ne b.ogasson amiatt, hogy nem csillog-villog minden meg nincs minden nap friss meleg kaja stb.

3. Ha ez több hónap, akkor döntse el, hogy akarja-e azt a munkát, mert azzal senki sincs kisegítve, hogy a helyzet is feszült otthon és még pluszban dolgoztatva is vagyok úgy, hogy én is dolgozom és nem himihumi minősített kávészürcsölő-körömreszelgető munkát. Ha ez neki nem oké, váltson, ha meg oké, akkor azzal vállalja azt a felelősséget is, hogy bizony itthon is helyt kell állnia (mondom, 1-2 hét oké, de utána nem korrekt elvárni, hogy munka után még duplán dolgozzon a másik).

Nem várom el.

Nyilván ha hétvégi túlórából esik haza, én meg egész nap otthon pihentem, akkor nem fogok a szennyeshalomra mutatni, hogy "Na akkor láss hozzá."

A kölcsönösség nem éppen arról szól, hogy minden egyes időpillanatban pontosan ugyanannyi időt, pénzt és energiát fordítsunk a másikra, különben baj lesz.

Ugyanakkor a végtelenségig nem fogok kiszolgálni senkit. Az én munkám is fárasztó, én is túlórázom, én is kimerült vagyok. Szívesen hozok néha áldozatot a páromért? Igen. Szívesen feláldozom magam a kényelméért? Nem.