Mit kezdjek a kapcsolatommal? Le lehet élni így egy életet?

Annyira rossz érzés már az egész, szerintem évek óta nem szeretem a férjem. Két gyerekünk van. Sose volt tökéletes a kapcsolatunk, de voltak jobb évek.

Az a baj hogy nagyon megutaltam, de közben meg ha arra gondolok hogy más nővel lenne az meg féltékeny érzést vált ki belőlem.

Közben meg lefekudni évek ota nem akarok vele, mégis megteszem miatta.

A sok dolog ami történt, hogy minden hétvégén iszik, és ettől undorodom, meg hogy másnap büdös, es akkor akar közeledni, máskor nem. De ha elmondom ezt neki akkor azt mondja ez nem így van. Állandóan ideges velem es a gyerekekkel. Azt mondja ez nem igaz (oké az idő 80%aban csak, szerinte ez akkor nem mindig), pedig így van!

Nincs kedve hozzánk, a gyerekekkel türelmetlen.

Néha kedveskedik, hoz csokit, virágot a gyerekeknek, nekem.

Nekem nincs kedvem vele kettesben lenni, mert nem vagyok rá kíváncsi.

Semmi újat nem tud mutatni.

Nem érzek szeretetet se.

Bénának és szerencsétlennek érzem magamhoz képest, semmit nem tud elintezni magától. Mindent helyette kell, vagy meg kell mondani mit csináljon.

Nincs jogsija, én vezetek.

Kevés a pénzünk mégis én töröm magam azon hogy legyen több, ő csak nyavajog hogy kevés van.

Tudom ez nem lesz jobb.

Ha elmondom neki miket érzek, azt mondja persze megint csak ő a hibás, én nem...

Igen, sokszor elegem van már belőle és zavar hogy ordibál a gyerekekkel, állandóan rájuk szól mindenért. És igen raszolok hogy ne csinálja már ezt.

Félek hogy nem teszek meg mindent a kapcsolatunk érdekében, ha vissza gondolok majd 10 év múlva esetleg rajovok hogy basszus nem tettem meg mindent. Közben meg most azt érzem hogy én már majdnem 10 évig beletettem mindent, baromira elfaradtam es nincs már kedvem ebbe beletenni semmit, mert nem látom értelmét.

Ki van/volt ilyen helyzetben?