Mit szóltok a házassagi szerződéshez?

Nyugodtan. Mind közjegyzői szerződéssel van kiadva, és adózom is utánuk. Talán egynél lehet feketézni, de többnél már nem érdemes. Többet ér a nyugodalom, no meg hogy kirakható a bérlő, ha nem fizet. Lekopogom, eddig még nem volt problémás bérlőm. Ha megcsúszott is, de rendezte.

Jól megvagyunk a feleségemmel, de minthogy családban és barátságban nincs üzlet, így jobbnak tartottam ezt is lefixálni az elején. Amikor jött a gyerek, akkor ki is használtuk a lehetőségeket, így közös is van, amiben élünk. Ettől függetlenül nem hiszem, hogy rossz sorsa lenne, az itt támadók jó része valószínű max álmodik ilyenről, albérletben tengődik, vagy mamahotelben lebzsel. Lehet menni egyetem mellett dolgozni, meg spórolni, és meglesz az önerő. Aztán hitellel a lakás, infláció miatt lehet végtörleszteni, mivel van lakás, a másodikra már most önerő sem kell, albérleti díj fedezi a hitelt, előtörlesztés, végtörlesztés, és hagy menjen. Nekem sem pár év volt összehozni. És nehogy a beállt haszonból akarjon valaki megélni, aki ebbe semmit nem tett bele. Azóta sajnos neki is lett saját, mert örökölt. Mármint az a sajnos, hogy elhunyt az anyósom. Látjátok, ő pl nagyon szeretett, ahogy én is őt. Szóval nem lehetek túl patkány. Az apóssal sincs bajom, de nem egy szinten vagyunk. Szerinte az a munka, ha az ember gürcöl, és nap végén csak megihat tán egy sört. Meg a melóhelyen meg lehet ke.felni a takarító Gizikét is... Ezért váltak el is. Szóval attól, hogy jókor voltam jó helyen, a szerencse is mellém állt, nem vagyok szar alak. De amiért én gürcöltem, az a gyereke(i)mé legyen. És én akarom a hasznát húzni, ha véletlen elválnánk is. Mert megtehetném már, hogy nem dolgozom, akkor is lenne biztos megélhetésem. De ha 2 gyerek lesz, akkor még egy lakás minimum kell, hogy legyen mivel meginduljanak, és ha megunjuk a munkát, akkor "nyugdíjazni" tudjam magunkat mondjuk 50 évesen. Mikor te majd azzal nyugtatod magad 40-50 évesen, hogy alád sem toltak lakást, mégis ember lettél, neked miért kéne segítsd a gyereked, én alá tudjam tolni, ha az anyja lelép egy 20 fiatalabb csávóval, akkor is. Elég sok ilyet láttam, szóval nem alaptalan a félelem. Az öregnek 6 lakása volt, 80 évesen beteg lett, a 70 éves asszony meglépett, vitte mindennek a felét, aztán összeállt egy 50 évessel, aki kisemmizte, de szerencsére az öreg felépült, és nem engedte vissza. Most egy vidéki rokonánál él, és nincs semmije. A karma dolgozott. Másik 60 évesen jött rá, hogy élni akar. Az ember adott neki 20 milliót kézbe, majd válásnál még 20 millát kért, mert ugye papír nem volt. Az ember hitelt vett fel. De ez legalább nem ment vissza, miután elkopott a pénz. Most egy lángososba dolgozik. Haverom 2 évig volt házas, 20 millió hitelt vettek fel, se gyerek se semmi nem lett, átvállalt minden hitelt, visszafizet 37-et, és még 5 milliót ítéltek meg a csajnak, mert időközben a lakás értéke nőtt. A csaj a lábát rakta szét érte csak. Mert hogy a fizetése nem volt elég a kínjára. És ezek vannak többségben. Nagyanyám is mikor papa beteg lett, be akarta dugni elfekvőbe. Az öregasszony életébe nem dolgozott, papa a tenyerén hordozta, Juliskám beteg, hagy pihenjen, mikor már nem dolgozott (72 éves kora után) otthon ő csinált mindent. Juliskám csak amihez kedve volt. (Kb telefonálgatni a barátnökkel, licitálva ki a betegebb.) 80 évesen ment el. Kapott egy drága koporsót meg sírkövet. Életébe meg szolga volt. Egy évig volt beteg, de 9 napig volt nagyon beteg, végig tiszta tudattal, és utolsó nap is kiment enni, csak már nem esett jól neki. Utolsó 9 napban kellett segíteni felállni, lefeküdni, fürdeni. Ez idő alatt Juliskám végig bőgött, de nem azért mert a férje haldoklik, hanem mert "ő ezt már nem bírja csinálni". Úgy, hogy utolsó 3 hétben már egyetlen éjszaka sem volt egyedül, nappal kellett segíteni, és még csak nem is aludt vele egy szobába éjszaka. Mikor meghalt is én voltam ott, és bár nem dohányzom, akkor ott bent rágyújtottam. Haverom volt a mentős, kértem tőle egy szálat. Nem az érdekelte, hogy meghalt a férje, hanem hogy mit képzelek magamról hogy rágyújtok az ő házában. Amiért egy marék földet nem mozdított meg. Másnap a papa ruháit, cuccait már ki is hordta az udvarra. Keresztanyám meg sem említettem, aki a saját férje temetése előtt egy hétvégét volt wellnessezni a szeretőjével. Megünnepelték, hogy nem kell válni. Keresztapám a kötelet választotta. Papa testvérét leszúrta a felesége, mert megitta a pálinkát. Jó, ott az öreg sem volt kutya, volt hogy ő verte meg az asszonyt hasonlóért. Nekem a nők többségével ilyen tapasztalataim, meglátásaim vannak. Feleségem eddig kivétel. Nem általánosítok. Csak minden léptem 3x átgondolom. A közvetlen családba nincs is pozitív példa.