Mennyire kell félnem, ha kezd így viselkedni a feleségem?

4 éve vagyunk egy pár, 1 éve házasok, nyáron születik az első gyerek.

Barátnőként nagyon kedves, figyelmes, a hűségben rendkívül erkölcsös/komoly elvekkel élő lányt ismertem meg benne.

Mint neki, úgy nekem is megvannak a saját hülyeségeim, rossz tulajdonságaim, senki sem tökéletes, de mindennel együtt lehet élni.

Kiemelném, hogy számomra a feleségem egyik legrosszabb tulajdonsága az anyja.

Igazából ő sem egy boszorkány, inkább az a baj vele, hogy buta, akaratos, és erőszakos.

A férjével (a feleségem apukájával) 25 éve együtt élnek, de folyamatosan ölik egymást, ordibálnak egymással.

Szerencsére van egy másik lakásuk ahová az anyósom elmegy ha besokallnak egymástól, és akkor csak pár nap múlva megy haza, és ez az örök körforgás, összevesznek, elmegy, hazajön, elvannak, összevesznek.

Mindezek ellenére a kapcsolatban az apósom az áldozat, ő egy tök jó fej, relítve értelmes ember, és mindig az anyósom kezdi a vitákat, van hogy konkrétan a semmiből generálja.

A feleségem már a kapcsolatunk elején is mondta, hogy ilyen házasságot soha nem akar.

Nem is tapasztaltam, hogy így viselkedne, mindent megtudtunk beszélni.

Viszont az utóbbi időben, a várandóssága alatt egyre többször viselkedik úgy velem, ahogy az anyja az apjával.Felemeli a hangját, lekezelően beszél, kiabál.

Aztán mikor egyre gyakoribb lett, akkor mondtam hogy most állítson magán.

Annyira nem vette a lapot, mert nem sokkal ezután lett egy nagy veszekedésünk, amit ugyan úgy a semmiből generált.

Teljesen úgy éreztem magam mintha a szülei egyik balhéjába csöppentem volna.

Egy az egybe ugyan az volt.

Itt most én is hevesen reagáltam, és ez olyan olaj a tűzre volt, de konkrétan azt láttam hogy ezt élvezi, ez táplálta őt, hogy még mondja, még obégasson, ugyan úgy ahogy az anyja is azt szereti ha az apja vevő az ordibálsára (és az apósom sajnos mindig vevő)

Ezt hosszú távon nem lehet elviselni, egy idő után bárkinél betelik a pohár, és hasonlóan reagál mint ahogy én is tettem, de ha ez meg táplálja az egészet annak biztos nem lesz jó vége.

Szerettünk volna hitelt felvenni, de az egész kapcsolatunk alatt ez volt az első alkalom, hogy megijedtem, és elgondolkoztam, hogy jó lesz e így?

Félek tőle, hogy a házasság után, a gyerekkel magához köt, és a közös hitel meg jó időre összeláncol minket, és tudja hogy nem szabadulok tőle.

Így pedig azt gondolja, hogy bármi belefér, és ezért kezdi felvenni az anyja primitív stílusát, és akkor ez még csak a kezdete, és majd nálunk is mindennapossá válik.

Ha nekem úgy kéne élnem, ahogy a szülei élnek, én vagy főbe lövöm magam, vagy mindent felrúgva elhagyom őt gyerekkel,hitellel, de az rohadt élet, hogy én így nem fogok élni.

Természetesen ezeket elmondtam neki, ígért fűt-fát, hogy nem lesz ilyen, meg hogy csak a terhesség miatt feszült stb...

Elakarom hinni....de hogy őszinte legyek most perpillanat nem hiszem el.

Van okom aggódni, vagy tényleg csak a terhesség miatt?

Gondolom, hogy benne is megvan ez a viselkedés forma amit látott, amiben felnőtt, csak kontroll alatt tudja tartani, és nem jön ki belőle, de most a várandosság miatt ez jött ki.

Vagy ne áltassam magam?