Nem örülök ha hazajön a férjem, azt hiszem ez már így nagyon a végét jelenti a házasságunknak, elválni viszont konkrétan nincs miért. Érez valaki hasonlót a házastársa iránt?

Azt hiszem, ez még nem válóok, és nincs is semmi konkrét ami miatt válnunk kéne. De már úgy érzem fuldoklom ebben a kapcsolatban, ő lelkesebb úgymond, de szerintem csak a megszokás, az anyagiak, a vallásos neveltetése ami miatt úgy tekinti, hogy jól van ez így.. Meg talán úgy érzi úgysem találna mást.

Én éppenséggel sokkal többet veszítenék a válással, mert minden a nevén van a házat is örökölte. Kb hajléktalan lennék ilyen albérlet árak mellett. Mégis azt érzem hogy nem bírom leélni így a hátralevő életemet, mert már szinte minden megnyilvánulása irritál. Gyerekek lassan kirepülnek, nyomasztó a gondolat, hogy kettesben maradunk.

Aki volt hasonlóan, mit tett végül? Vagy aki most van ilyen helyzetben?