Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egyre jobban távolodunk a szexualitásban a feleségemmel. Hogyan tudnék valóban segíteni neki?
Hátha ti már átmenetetek hasonló helyzeten, és megtaláltátok a megoldást.
12 éve vagyunk házasok, és az utóbbi időben eléggé elhidegültünk egymástól. Egyébként minden más remekül működik, jó a kommunikáció közöttünk, és igyekszünk figyelünk egymásra.
A feleségem sosem volt a lepedő ördöge, a kapcsolatunk elején sem árult zsákba macskát, de ez egyáltalán nem zavart. Így volt tökéletes. Mindig kellettek neki a szép szavak, udvarlás, egy "lökés" az elején - csodálatos nő volt akkor is, ahogy most is.
Sok gyermekkori traumája van, ami erősen befolyásolja őt ebben a témában a mai napig (pl. elvált szülők, az édesanyja másodesélyes románca, ömlengése, és bizony rendszeresen hallották is őket esténként a testvérével). Ez mindig is így volt, elég gátlásos volt eleve emiatt, de korábban, évekig sikerült feloldanunk.
Azóta sajnos az "utódnemzés" témában sem jeleskedünk, mert egy örökölt betegség miatt nem, vagy csak sok műtéttel, hormonkezeléssel, stb. hordhatna ki egy gyereket.
Beletörődtünk, igyekszünk inkább kihasználni, és programokkal feltölteni, az egyébként így elég szabad életünket. Bárhogy is dönt, támogatni fogom, és erről biztosítom is minden alkalommal, ahogy előkerül a téma. Magamtól soha nem hánytorgatom fel, miért is tenném.
Mégis, a gyermekkori sérelmek, és emiatt már egyszerűen nem érzi nőnek magát. Folyamatosan szorong. Azzal a tudattal éli a mindennapjait, hogy egy selejt. Rendszeresen randizunk, megyünk jobbra-balra, minden este együtt filmezünk összebújva, simogatva egymást.
Mindezek ellenére 2-3 havonta egyszer, ha úgymond "nekiállunk". Azt mondja, hogy szorong ettől az egésztől is, rosszul érzi magát, amikor elutasít, és attól is retteg, hogy elhagyom, hiszen - ahogy ő fogalmaz - "iszonyatos a műsorom". Egyébként nagyon is klappol minden, ha eljutunk odáig, ezt ő is mondta. Értsd, elvileg nem a szex minőségével van/volt a gond.
Hiába mondom neki minden alkalommal, hogy ne foglalkozzon ezzel, inkább engedje, hogy segítsek. Bárhogy. Megvárom.
Három pszichológust fogyasztott el, és már ettől is teljesen reményvesztett lett - ahogy egyébként én is.
Nagyon szeretnék segíteni neki, és meglehet, hogy ez önző szempont, de magunkon is. Azon őrlődöm minden nap, hogy rámunt-e, miből derülne ez ki, de természetesen ezt nem mondom neki. Nem akarok még egy lapáttal rátenni egy p*csogó férjjel.
Kétségbeejtő, de hátha nektek valami beugrik, ami nekünk nem. Köszönöm, ha elolvastad, és bármilyen segítséggel tudsz szolgálni!
#18 Korrektül írtál le mindent, és örülök a véleményednek, hiszen ezért jöttem.
Ilyesmiről nem tudok - a szokásos dolgok megvoltak bérmálásig, de már a szülei is elég hitehagyottak.
válasza:Nem a stílussal van baj. Ha vicceskedne is nekem valaki, a vége az, hogy szopnom kell, ami miatt én konkrétan lemondtam a kapcsolatokról.
Ha engem bárki rá akarna venni bármire, nekem kellene jót okoznia. Ha rá akarna venni a szexre, nyalással próbálkozzon, ne azzal, hogy meghánytat a farkával.
válasza:21: Akkor jó. Régebben tudott jól működni köztetek?
Érez konkrét fizikai fájdalmat mikor közeledsz? Ő mennyire szeretné, hogy ez megoldódjon? Szőnyeg alá söpri, és kerüli a dolgokat, és így te cipeled a témát hogy keressetek dokit, vagy ő aktívan rajta van az ügyön?
válasza:#18
Sajnos hosszasan tudnék mesélni, hogy attól, hogy kifele a legjobb ember meg szeretô férj és családapa, mire lehet képes négyszemközt a neveltlányával valaki.
Mikor kiderül, mindig mindenki, még a közeli családtagok is azt szokták mondani, hogy nem gondolták volna, hogy...
Tehát az, hogy a mostohafater jófej, a feleséged meg tagadja, nem jelenti azt, hogy nem molesztálta. Sokkal valószinûbb, hogy az okoz ekkora traumát, mint hogy hallotta ôket. Nem azért, de többmillió gyerek nôtt fel panelben, ahol a szomszédot IS hallja.
#25 Régen sem volt az a kezdeményező, beugrik az ölembe fajta, de nekem ez nem is kellett. Fizikai tünetekről nem számolt be még.
Ügyintézés, uh. El is érkeztünk egy sarkalatos ponthoz. Életem ebben ritka gyatra, mindent halogat, és utál telefonálni/unblock emberek között lenni. Mindent én intéztek, és ebben a helyzetben sincs ez másképp.
#26 Nem zárom ki, lehet igazad, csupán nagyon valószínűtlennek tartom.
válasza:NEKI kellene elhúznia pszichológushoz, és nem a múltbéli sérelmei miatt tönkretenni egy kapcsolatot.
Írom ezt úgy, hogy rhadt sok trauma ért az életemben, beleértve egy abuzív kapcsolatot, mégsem a barátomat büntetem, hanem elmegyek szakemberhez, hogy feldolgozhassam a dolgokat.
#28 Persze, tök világos, de ahogy említettem volt, a dolgok elintézésében nagyon nem jeleskedik. Nincs ezzel baj, mert én meg pont az ellenkezője vagyok. Eddig legalábbis nem jelentett gondot.
Egyébként örülök, hogy rátaláltál az útra - remélem lassan mi is megleljük!
válasza:Na jó.. én inkább azt szűrtem le, adott egy önző, már-már nárcisztikus nő, te meg gyönyörűen asszisztálsz hozzá.
Se gyerek, se semmi, ő full elvan ebben a mártír szerepben. Nekem te inkább egy férfiatlan papucsnak tűnsz sajnos, a pszicho párod meg ezt teljesen kihasználja.
Egy tökös pali már rég a sarkára állt volna, és ultimátum. Szánalom, ne haragudj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!