Hány gyereketek van, és milyen volt, illetve milyen lett a házasságotok, miután megszületett az első gyereketek?

Azt nem érti meg sok férfi, hogy a nő 24/7/365 napban készenlétben van a gyereke mellet! Hazamennek munkából és ha még segítenek is úgyahogy ELVARJAK, hogy csinos legyen, kívánatos legyen, patyolattiszta legyen a ház és este feküdjön ki!

Erről mióta a kisbaba tehet?

#12

Kösz, hogy szóltál, most már én is.

Azért, mert itt hajlott el férjhibáztatásba a téma.

Kiderült, ha nincs szex, arról vagy a férj, vagy pedig a férj tehet.

Beszélgessetek csak...

:D

Egy gyerekünk van, még csak fél éves úgyhogy semmi nem biztos, de szerintem egy is marad.

Tökéletes volt a kapcsolatunk és 7 éve együtt éltünk gyerek előtt, mégis próbára tett minket. Én vagyok a nő. És soha nem utáltam annyira a férjemet mint az első pár hónapban. Nekem felfordult az életem, véreztem alul, csöpögött a mellem, 0-24 rajtam lógott egy csecsemő. Az ő élete meg tulajdonképpen ment tovább. Babázott napi pár órát aztán annyi. Ha kiakadtam akkor jött azzal, hogy neki meg a munkája fárasztó. Amit tudok, de basszus nekem meg épp az egész életem alakult át teljesen, én is bazi fáradt voltam. Sokat veszekedtünk a számítógépes játékon is, mert ő korábban úgy képzelte hogy a

gyerek majd elalszik 7-8 körül, ő meg utána zavartalanul játszhat. Aha, a kicsi az első 3 hónapban ordított este kb héttől tízig-tizenegyig. A mai napig nem tudjuk mi baja volt, de folyamatosan cipelni kellett, nem lehetett letenni. A férjem meg nehezen viselte hogy váltott esti műszakot kértem (nem is kaptam, max heti 1-2 este altatta ő). Mikor én órák óta ringattam az ordító babát ő meg magyarázott a kretén haverjainak a fejhallgatóba játék közben, akkor meg tudtam volna ölni konkrétan. De tényleg. Ha szemmel lehetne ölni már nem élne.

Igazából az oldotta meg a dolgot, hogy ahogy egyre nagyobb úgy egyre önállóbb a kicsi, már kb csak 1 óra az altatása is. De tény, hogy a férjem még mindig kevesebbet segít mint gondoltam hogy fog. Bár ez is nézőpont kérdése, sok olyat látok hogy apuka nem tud pelenkázni vagy pár órára sem tud mit kezdeni a kicsivel, na ő nem ilyen. Pelenkázik, játszik vele, szereti nagyon. De időben neki sokkal több szabadideje van mint nekem, mégis ezt sokszor mintha nem látná. Ha fáradt a feje vagy fáj a háta, akkor neki az kifogás hogy ne babázzon. De nekem nincs kifogás, hiszen a gyerek nagyon anyás lett. Ezt is nehezen viselem. Az estékből most is legtöbbször kivonja magát a játék miatt. Hát ez van. Nem szólok már mert bírom így is a babázást, meg látom hogy az átlagnál talán azért többet segít. De mikor testvérről beszél mindig mondom neki, hogy max akkor ha eladja a gamer gépét és többet nem játszik egy percet sem. Na ilyenkor hagyja is annyiban a témát.

Úgyhogy még mindig nagyon szeretem a férjem, de bizonyos mértékben csalódtam benne mióta megvan a gyerek.

Kivàltò = ő van hibàztatva!

Ő a vitaforràs,a feszültség okozòja = àldozathibàztatàs!

Èrthetetlen, hogy ELVILEG "felnőtt emberek,akik èrettek" hogyan jutnak el oda, hogy a sajàt utòtudaikat bűnbakkènt tekintik,kezelik a sajàt infantilzmusuk, egoizmusok miatt...Szomorù nagyon.😢

Utolsó vagyok. Bár már így is regényt írtam, de még az eddigi válaszokat olvasva kiegészíteném.

Nem hibáztatom a gyereket. Igazából senkit nem hibáztatok, ez egy olyan helyzet amire nem lehet jól felkészülni. Mert más az amikor olvasod hogy egy gyerek órákig üvölt, és más az amikor minden délután gyomorgörccsel várod az estét mert tudod hogy megint sírni fog és órákig kell fel-alá járkálnod vele bedurrant csuklóval, elgémberedett ujjakkal. Amíg nem próbáltad, nem tudod milyen óránként kelni. Stb. Ezekről senki nem tehet, legkevésbé a baba. De felkészülni sem igazán lehet rá.

A szex nekünk pont nem volt nehézség. Pedig korábban sok és jó volt, terhesség alatt meg szinte semmi mert nem kívántam. Aztán 6 hétig ugye konkrétan semmi. A férjem türelmes volt, és az első szexeknél utána mikor sírtam hogy ronda vagyok, heg van a puncimon, aranyerem van, csöpögnek az eres-striás melleim, akkor is ezerszer elomondta hogy gyönyörű és kívánatos vagyok. Nagyon sokat számított ez hogy újra nőnek érezzem magam. Most meg már ugyanolyan jó a szex mint volt, a testem is helyrejött.

#17: Tipikus szituáció, amikor az egyik fél azt hiszi, hogy annyiból áll a gyereknevelés, hogy pl. pelenkázik, megfürdeti azt jól van. Az még véletlenül se jut eszébe, hogy elaltatja, megetetti (különösen ha nem anyatejet iszik).

Hiszen ő dolgozik, ő el van fáradva, az nem számít, hogy a párja is kivan, éjszakáról éjszakára fel van. A nőnek segíthet a nagymama, aztán persze a nagymama a hunyó, mert hát "okoskodik" és egyebek.

A nő oldja meg a főzést, takarítást, elinteznivalokat, de legyen oltári szexi és persze ha kedve támad hozzá a férfinak akármikor tegye szét a lábait.

Míg ő hazatér és gamel mintha gyereke nem is született volna.

7 évig vele éltél és nem vetted észre, hogy alkalmatlan a gyereknevelésre? Hihetetlen, eszem megáll.