A középkorú emberek miért ennyire cinikusak a házassággal kapcsolatban?

Itt az oldalon, de máshol is azt figyeltem meg, hogy a középkorúak szinte mindig csak negatív kontextusban beszélnek a házasságról. Fiatalok esetében még ott van egy valamilyen szinten idealizált kép, hogy boldog párkapcsolat, gyerekek, család, aztán itt meg csak arról lehet olvasni, hogy néhány év után már nem fekszenek le egymással, nincs türelmük konfliktusokat kezelni, inkább csak az anyagiak és a gyerekek miatt maradnak együtt.

Persze félre járni menő és azok az igazán örömteli percek, mikor a szeretővel lehet lenni, mert az csak pozitívumot látja bennük, nem szekálja őket állandóan. Vagy ha nem akkor válás és új lazább típusú kapcsolatok, mert testi igényei azért a legtöbb embernek vannak, de függetlennek lenni és ne kelljen másért áldozatot hozni mindennél többet ér.

Nekem amúgy anyám is azt mondta szerinte a házasság egy börtön, túlságosan fel kell add magad és sok esetben le is húz a társad, mert hiába lenne kedved dolgokhoz, ha semmire nem nyitott vagy árad belőle a depresszió. Kicsit furcsa, mert fiatalon a legtöbb ember alig várja, hogy megházasodjon, elég sok kritikát is kap, aki nem, majd végül kiderül, hogy az egész csak egy társadalom által erőltetett együttélési forma, ami sok esetben csak szívás a benne lévőknek. Persze vannak sikeres házasságok is, de az a kisebbség sajnos.