Az elvált akár gyerekes párotok ha titeket nem akarna feleségül venni azt magatokra vennétek?

13

Egy válas nagyon megterhelő tud lenni lelkileg. És az ember bármennyire is szerelmes lesz, a házasság gondolatára jön az a nyomás a gyomorban, hogy nehogy mégegyszer...

Mert az előzőt se ugy vette el, hogy majd ugyis elválik. Es ha már rég túl is van az exen, ez a nyomás akkor is megmarad.

Lehet aztán ez elmúlik, de az függ attol is hogy milyen volt a válás menete, ki adta be, vagy mekkora volt a csalódás.

Legalább hetente kiírod ezt. En a pasi helyében már kiraktalak volna, ha őt is ennyit nyaggatod.

Vagy elfogadod (még akár változhat is, hisz ha jol emlékszem 1 éve vagytok együtt), vagy kilépsz, es keresel egy hozzád illő fiatalt, aki még vágyik házasságra.

Mondhatjuk hogy téged "büntet", de a masik oldalrol nézve meg te bünteted azzal hogy belekényszeríted, hogy ujra megkockaztassa. Sajnos ez van, az empatiának mindkét fél részéről működnie kell. Ha nagyon nem tudtok megegyezni, akkor meg nem egymásra van szükségetek.

Az en parom is elvalt, de mi hamarosan osszehazasodunk. Ugy jottunk ossze, hogy tudta, en hazassagban kepzelem el az eletemet, amennyiben o nem akart volna ujranosulni, barmennyire is fajt volna, de hamar vege lett volna a kapcsolatunknak. En nem kenyszerithettem volna arra, hogy marpedig igenis vegyen el, de o sem arra engem, hogy en mondjak le azon vagyamrol, hogy hazassagban eljek.

Ebben nincs kompromisszum, felig nem lehet hazassagot kotni, sem lemondatni valakit a vagyarol, sem raeroszakolni az akaratat a masikra nem lehet. Tehat a ti helyzetetekben a szakitas az egyetlen megoldas. O keres valakit, aki szinten nem akar hazasodni, te meg olyat, aki akar. Maskepp nem mukodik.

Nyilván igen. Elméletben. De se elválttal, se gyerekessel nem kezdenék.

Viszont ha pl az exbarátnőjét eljegyezte volna a férjem, engem meg nem, mert eszèbe se jutott volna velem összeházasodni, hát bizony nem lettünk volna sokáig együtt. Mivel nekem fontos a házasság. Akinek nem, azzal nem egymást keressük.