Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A feleségem állandóan hibásnak talál, a legkisebb dologra is robban ami miatt napokig, hetekig haragszik. Ő soha nem hibás természetesen. Mit tehetnék?
Segítsetek kérlek!
Ne tudom egyszerűen már kihez fordulhatnék.
A feleségemmel 6 éve élünk együtt. Vannak gyerkőcök is. A probléma nehezen megfogalmazható de nagyon súlyos.
30 as éveinkben járunk mindketten, és viszonylag fiatalon jöttek a két gyerek
Én dolgozok ő pedig a gyerekekkel van otthon.
A nagyszülőknél élünk annak ellenére, hogy van saját lakásunk. Csak hogy nem akar odaköltözni. Mindenféle kifogásokkal áll elő amióta megvettük. Vidéken élünk és nem akar elköltözni sem, pedig lenne egy jobb munkalehetőségem is. Ő gyakorlatilag egész nap otthon van a gyerekekkel és a telefonozáson kívül nem csinál semmit, állandóan online üzletekből rendel és a sok ruhától nem férünk el. Gyakorlatilag semmilyen otthoni munkát nem hajlandó csinálni csak ritkán és akkor is nagy duzzogva.
Ha valamit óvatosan szóvá merek tenni, akkor már már válásig menő veszekedésbe torkollik a dolog.
Sőt, ha valamit meg merek kérdezni, vagy kérdőjelezni akkor is. Majd flegmázással és csendelveréssel büntet, de olyan is van, hogy másnap felhív csak azért, hogy folytassa a szapulásomat. Ha otthon én szeretnék valamit megcsinálni, rendet tenni akkor rámförmed, hogy ne nyúljak hozzá majd ő megcsinálja. De persze nem csinálja.
Minden miatt engem tart hibásnak és felelősnek, mindenről én tehetek. Ő természetesen soha nem hibás és semmiről nem tehet. Bocsánatot sose kér. Már a gyerek kérdezi tőlem, hogy miért utál engem anya? (Engem)
Lelkileg teljesen felőröl, stresszes vagyok és feszült. Gyakran a sírás kerülget. Nyilván nekem is vannak hibáim, ezt beismerem és voltam is felelős amiért elfogadtam a veszekedést. De az lehetetlen, hogy mindig csak én legyek. Sokszor van, hogy inkább bocsánatot kérek olyanért amit el sem követtem csak hagyja abba, ugyan is kb bármire bepöccen, akár egy mondatra, egy szóra, egy nézésre, egy messenger üzenetre amit ő máshogy gondol.
Szeretem a gyerekeimet és nem akarom otthagyni őket, de ez felemészt.
Sokszor próbáltam helyrehozni megjavítani de ő a kisujját sem mozdítja. Terapeutáról hallani sem akar, ő azt állítja őt nem érdekli már a dolog. Sokszor gúnyolódik és úgy aláz meg, hogy észre sem veszi. A családja nem meri szóvá tenni mert félnek a haragjától.
Kérlek adjatok tanácsot mit tehetnék?
Akkor szenvedj továbbra is és a gyerekeid is.
Sokkal jobb lenne nekik nyugodt, békés közegben és te csak magadra gondolsz!!!
Önző vagy, többre tartod a saját érzéseid mint a gyerekek jóllétét!
Voltam hasonló szituációban.
A következő a tanácsom :
nézz bele a telefonjába.
Sok ideje van egyedül, és valószínűleg fűtik .
És amit ott találsz,javaslom a megfelelő pillanatban tárd elé.
És készülj a válásra.
Tudom ajánlani,hogy előzetesen egyeztess ügyvéddel,mikor már tudod honnan jön be ez a sok mocsok ami rajtad csapódik.
És kitől,kiktől.
A két hetenkénti láthatás nincs kőbe vésve egy válás esetén.
Megegyezés kérdése az egész. Persze mindezt jogi keretek között lepapírozva, mert a szó elszáll...
Sok olyan elvált szülő van ahol az apa viszi reggel suliba a gyerekeket, vagy ő viszi őket délután edzésre vagy különórára, így minden nap találkozik a gyerekekkel. Sokan így többet figyelnek a saját gyerekükre mint amennyit a házasság alatt törődtek vele.
Én is azt javasolom, hogy sürgősen keress fel egy ügyvédet, kérj jogi szaktanácsot (ez egyszeri alkalom), ahol felvázolod a te helyzetedet és ő ahhoz mérten elmondja, hogy milyen jogaid vannak az adott keretek között. Ez nem jelent automatikusan válást, de legalább tisztában leszel a jogaiddal, gyermekelhelyezéssel, láthatással, gyerektartás, vagyonmegosztás és egyéb kérdésekkel.
Ha már ennyire nem kompromisszumkész a feleséged, akkor más nem nagyon maradt. Vagy a lábtörlője és ATM-je leszel életed végéig.
"A nagyszülőknél élünk annak ellenére, hogy van saját lakásunk."
Költözz a saját lakásotokba. Akkor béke lesz, és megegyezés szerint nálad lehetnek a gyerekek is. Ha félsz a válástól, ezt már most meg lehet csinálni.
A férjem is hasonlóan érezte magát az előző házasságában. Ott csak egy gyerek volt.
Ő még a házasság alatt elkezdett kialakítani egy olyan rutint, amiben ő egyre jobban részt vesz a gyerek életében, egyre inkább ő csinálja a gyerek körülni teendőket, ő viszi ide-oda, eteti, fürdeti, öltözteti (bölcsis korú gyerek volt), ő viszi orvoshoz, marad otthon, ha beteg, ő megy szülőire, viszi fejlesztésre, stb., hogy váláskor majd ne az legyen, hogy persze, hogy anyához kerül a gyerek, hiszen ő gondozza. A válásnál így már a férjem volt többet a gyerekkel, a felesége még örült is, mielőtt megtudta, hogy válni akar, hogy mennyire aktív apuka. Ehhez persze kellett egy megfelelő munkahely is, ahol alig dolgozott, kötetlen munkaidőben.
Szóval váláskor már természetes volt, hogy az idő felében az apánál lesz a gyerek. A nő sem akarta másképp.
Egy jó válást házasságban kell megalapozni.
Elválni.
A gyerekek miatt ne maradj egy szar kapcsolatban.
Vagy maradj, és mutasd nekik meg a példát, hogy veled bármit meg lehet tenni - egyébként megsúgom, hogy a nőd a gyerekkekel is ugyanígy viselkedik idővel csak nekik ha van eszük, lelépnek a francba, amint tehetik - mint pl én 10 éve.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!