Melyiket választanád? Egy házasság amibe megvan minden,de a szerelem,nemi élet elhalványul,vagy kockázat és boldogság?

#10:

Ebben az esetben a szex hiánya csak tünet, és nem maga a probléma.

A beszélgetés minősége se mindegy.

Nem mindegy, hogy "Béla, egész héten hozzám se érsz, akkor is öt perc, milyen férfi az ilyen, szedd már össze magad!" vagy egy "Béla, van valami gond? Mert az utóbbi időben úgy érzem, hogy eltávolodtunk. Min kéne változtatnom, hogy közelebb kerüljünk újra?".

Pedig mindkét esetre írhatom, hogy én leültem vele beszélgetni.

Szerinted, ha megkérdezem a kérdezőt, hogy miért nincs kedve a szexhez a férjének, tudná a választ?

Honnan tudod, hogy a szakítás után majd "boldogság" jön? Azt csak beképzeled magadnak.

Nyilván pár mondat után senkit se lehet megítélni, de talán próbálj eljárni kicsit mozogni, szexisebb alsóneműben megjelenni a párod előtt. Egy kisportolt, üde, szexi nő nagyon vonzó ám.

Én megértelek kérdező, mert hasonló cipőben járok. Nekünk is meglehetne minden (nem luxus, de átlag), viszont egyre inkább azt érzem, hogy nem vagyok boldog. Sosem tudom azt tenni, amit akarnék, mert midnig mástól függök. Vágom hozzá a jópofát, de belül másra vágyom.

Viszont ez már a második ilyen kapcsolatom. Az első csak sima kapcsolat volt semmi felelőséggel. Viszont most itt a házasság, a gyerek a közös anyagiak. Bár a lakást még a házasság előtt szereztem. De mégis dobjam ki a feleségem a gyerekkel? Hová mennének? Az anyóshoz, aki egy sárkány és képes a saját gyerekeivel hetekig nem beszélni mert épp valamin durci van.

A szex nekem is hiányzik. Egy apró ölelés, gyengédség. Érzem hogy amikor a feleségem ölel az olyan üres. Kötelességből teszi.

Én többre vágyom, viszont tényleg biztos bennem a hiba. Egy idő után lehet az ellaposodás a normális. Szeretőzést én sem próbáltam még. El is ítéltem sokáig, viszont így ebben a helyzetben kicsit másképp látom a dolgokat.

13. Nálunk is dettó ugyanez a szitu. Érdekes mert mindenünk megvan, de mégis valamiért egyedül érzem magam. Nincs lazaság, nincs spontaneitás, nincs felfűtött rezonancia, az a pár szex is csak amolyan házastársi kötelesség. Mármint a részéről. Sajnos én is férfi vagyok, még mielőtt fantáziát látnál bennem! ;)

Privátba viszont kérdeznék egy két dolgot ha nem zavarlak.

Csak azt tudom javasolni, hogy üljetek le és beszéljétek alaposan át ezeket a dolgokat!

Lehet, hogy még nincs minden veszve.. X év után megszűnik a rózsaszín köd, minden kapcsolat ellaposodik, de a szerelem átalakul szeretetté (jó esetben). Ne gondold, hogy érdemes lenne mindent felborítani! Ismerek jó pár embert a környezetében, aki szerelmes lett, elvált, de az új kapcsolat sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Minden kapcsolatban akadnak problémák, csak a jellegük más.

Minden jót kívánok nektek! :)

15. A válás a nagy remény záloga! Menekülni, mert 40 X évesen abban hisznek, hogy na majd most jön a nagy szerelem. 10/9 elvált ember hosszú távon semmi értelmes kapcsolatot nem tud kialakítani, a fele még kapcsolatot sem. Női oldalról egyszerűbb a válás utáni újra kiélem magam élet, mert szexre km-es sorokban állnak a pasik a nők előtt(korra, külsőre függetlenül). A normális és komoly férfiaktól 99%-ban nem válnak el. Szóval maradnak a frusztrált vagy defektes, sérült férfiak, akik az elején tök szuperek, de később kiderül hogy miért is váltak el tőlük. 40 felett gyerekkel, elválva már nem kell az Anderssen mesékben hinni. Ilyenkor az emberek már tele vannak tüskékkel, sérelmekkel, frusztrációval, van már kikérgesedett jellemük, időbeosztásuk, a gyerek az első, de ott lesz egy ex feleség vagy férj is. Távkapcsolat nevetséges. A válások többsége rossz döntés, de mindenki ott cseszi el az életét ahol csak tudja.

Egy 40-es elvált férfinek nem a közös élet hiányzik, hanem a szex. Mondjuk ehhez elég jól el tudják színészkedni a rendes pasit. Bár, az elvált nők meg a szexben akarják újra érezni hogy nők, így win-win a felállás!