A házasság csak annak való, aki szereti a szabályokat és jól tűri a monotonitást?

Ha nem a házasság a szabadság akkor bele sem kell kezdeni.

Azt kell elvenni akivel szivesebben vagy mint a haverokkal. Egyik exem is ilyen volt hogy amikor mentunk a haverokhoz alig várta már sokszor mikor megyunk haza.

Az a nagy ő akivel teljesnek érzed magad es nem az aki agyilag lezsibbaszt vagy bármi és kötelezőnek érzed vele lenni mint a munkahelyen pl hogy alig várod már a szabadságot.

Számomra a házasság csak egy papír ami által néhány jogi dologban leegyszerűsíti az életet. Ennyi, nem több. Nem lesz tőle magasabb szintű a kapcsolat, nem változtat semmit a dinamikán, nem javít meg semmit, nem ront el semmit. Ha a pár együtt él házasság előtt, azzal eldől, hogy mennyire kompatibilisek egymással. A megfelelő emberrel az ember szabad lehet házasságon belül is.

A mi házasságunkkal nem változott semmi, hozzátenném ez így a jó. Ugyanúgy élvezzük az életet, ugyanúgy utazunk együtt és külön is, van szociális életünk együtt és külön is, saját karrierünk, saját és közös terveink amik egyáltalán nem zárják ki egymást.

Megfelelő szintű önismeret nélkül pedig az élet minden területe problémás, nem csak a házasság.

Minden kapcsolatban vannak szabályok, és jó esetben minden szabályt a résztvevők közösen hoznak.

Aki pl monogám, az sima (házasság nélküli kapcsolatban) is elvárja hogy ne csalják meg.

"Ha nem a házasság a szabadság akkor bele sem kell kezdeni."

Mutass egy kapcsolatot, amiben kötetlenebb vagy, mintha egyedül lennél. Nincs ilyen. Minden komoly kapcsolat igényel bizonyos mértékű elkötelezettséget, kompromisszumot, lemondást, hisz többé nem csak magadra kell figyelned. Csak mivel egyúttal rengeteg örömöt és boldogságot is hoz az életedbe az a kapcsolat, ezért simán bevállalod a hátrányokat.

Az egy dolog, hogy te saját magaddal dűlőre jutsz, hogy való e neked a házasság. Csakhogy a másik ember érzéseit, gondolatait, tetteit nem tudod befolyásolni. Így semmire sincs garancia.

Kell hozzá az önismeret (magad miatt), kell hozzá a tapasztalás, az emberek ismerete (a párod miatt), de még így sem lehetsz biztos abban, hogy jól tudtok majd az évek hosszú során együtt fejlődni, együtt haladni az úton.

Akit megismersz 20-25 évesen az is sokat fog változni veled együtt 40-50 éves korára. És ki tudja hogy milyen irányban?

Csak a magad 50 %-át teheted hozzá a másik 50 % a társadon múlik. A szabálykövetés csak egy dolog a sok közül.

Szóval ha bírod a szabályokat és jól tűröd a monotonitást, attól még te is lehetsz elvált ember. Mert sok múlik azon, hogy ki a párod és ő mit tesz meg azért, hogy minden szempontból jó legyen a házasságotok.

Mindig kettőn áll a vásár.