Milyen volt az esküvőtök?

Elmentünk ketten az anyakönyvvezetőhöz, ki se öltöztünk (a két tanú jobban ki volt öltözve, először azt hitték, ők házasodnak :D). Gyűrű nem volt, fogadalom nem volt, vendégek nem voltak, kimondtuk az igent, aláírtuk a papírokat, aztán mentünk haza.

Egyikünk sem házasságpárti, csak azért házasodtunk, hogy kedvezőbb adócsoportba kerüljünk (Németországban élünk).

Nekünk nagyon szép hangulatú volt :) Mi imádtuk, számunkra tökéletes volt az esküvő. Gyönyörű helyszín, pont kellő mennyiségű vendég (60 főnek volt kaja, a szolgáltatókat is beleértve, szóval olyan 55 fő vendég volt talán? Kb, már nem emlékszem pontosan, de biztos, hogy 60-nál kevesebben voltak), az álomruhám, jó hangulat, finom ételek, csokiszökőkút (a menyasszony- azaz én :D - és a gyerekek legnagyobb örömére :D ), szóval minden szuper volt. Az anyakönyvvezető oda jött a helyszínre, szóval egyben volt minden, szép, rövid szertartás volt, nem volt benne sok flanc meg versolvasás meg kutyafüle, mondott egy rövid beszédet, kicsit megríkatott minket amikor az apáinkról tett említést (sem a férjem, sem az én apám nem élt már az esküvőnkkor), aztán gyűrűhúzás, aláírás és kész is voltunk. Ez után mentünk egy kört sétahajózni a vendégsereggel, fotózás meg köszöntések meg pezsgő meg minden volt közben, amíg az étteremben átrendezték a székeket a szertartásosról bulisra, és utána ment is a menet. Én imádtam :)

A nászút rögtön másnap kezdődött. Ez lenne az egyetlen pont, amin változtatnék ha újra kéne élnem az egészet, adnék magunknak 1-2 napot kiheverni a lagzit és józanodni. Így kb félrészegen ráncigáltam végig a férjem a reptéren, míg én röpke 2 óra alvás után gyorsan bedobáltam a legfontosabbnak ítélt dolgokat a bőröndbe és ellenőriztem, hogy minden iratunk meglegyen :D De végül is repültünk 18 órát, szóval volt időnk kipihenni magunkat, én gyakorlatilag az egészet végigaludtam. A nászút fergeteges volt, annak is minden percét imádtuk :) Különleges volt nagyon, Szingapúrba mentünk, nekünk iszonyat nagy élmény volt.

Egy percét nem bántam meg az esküvő-lagzi-nászút triumvirátusnak sem. Azóta a házasságunk is hasonlóan idilli, továbbra is szeretjük egymást, és most már a gyerekeinket is.

Kicsi polgári szertartás, csak a szűk családdal. Érzésre a végtelen boldogság maradt meg belőle, egy percet se feszengtem, és teljesen át tudtam magam adni annak az izgatottságnak és örömnek, hogy innentől az új, közös életünk kezdetét veszi. Romantikusabbnak találtam így, mint nagy násznép előtt.

Amiben hiányérzetem maradt viszont, és szeretnénk pótolni, az a kreatív fotózás és a templomi esküvő.