Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van olyan aki nem tud(ott) megegyezni a házastársával gyerekek számában? Mi lett végül?
A feleségem szeretne a jövőben másodikat, én viszont nehezen viselem az apaságot. Lehet most sokan gonosznak gondolnak, de ha őszinte vagyok ez a helyzet. Nagyon stresszes időszak volt ez a Covidos és a feleségemmel is vitáztunk a terhesség alatt. Aztán a gyerek körüli teendők miatt is feszültek voltunk. A mai napig sok a feszültség köztünk, mert máshogy állunk a gyerekneveléshez...
Na mindezek miatt stresszes vagyok, már már a depresszió szélén. A munka sem megy úgy ahogy eddig (szellemi melós vagyok). Igazából itthon is kellene, de nem megy. Néha a munkahelyemen is alig tudok koncentrálni. Van, hogy nehezen alszom el, aztán mostanában minden éjjel kelek a kicsi miatt, aztán nehezebb a visszaalvás... Aztán kelhetek is. Hazajövök és aztán megyek is ki a kicsivel sétálni. Emellé kissé introvertáltvis vagyok, nagyon nehéz elfogadnom, hogy szinte sosem vagyok egyedül (csak a munkában).
Na mindezek plusz az anyagi megfontolás arra késztet, hogy több gyereket ne vállaljak. Emiatt önzőnek érzem magam mert pl. 2. gyerek vagyok én is a szüleimnek. A feleségem meg mostanában mondogatja majd ha a második gyereknél stb.
Most egyelőre abban maradtunk, hogy pár év várakozás után megbeszéljük. Én viszont tudom magamról, hogy akkor sem fogom másképp gondolni...
Nálatok volt hasonló konfliktus? Hogy oldódott meg?
Bocsi a körítésért...
10-es vagyok. Nem értem miért pontoztok le. A gyerekvállalás vagy nem vállalás fő konfliktus lehet egy kapcsolatban. Ha én, mint nő annyira vágyom gyerekre, miért maradjak olyan emberrel aki nem akar??
Sosem szülnék úgy senkinek, hogy átverem pl szedek fogamzásgátlót aztán nem.
Az én kisfiam apja is tudta, hogy több gyermeket szeretnék. Még az első sem született meg, de ő inkább egyet akar. Nem én vertem át őt...
Én a nő vagyok, aki vérszemet kapott, pedig egy gyerekben egyeztünk meg. Az okokat most hagyjuk. Ő a megbeszéltek szerint nem is szeretne többet.
Nagyon szeretném, ha meggondolná magát, DE!
Egyrészt nekem ő a legfontosabb, neki esküdtem örök hűséget, nem a gyereknek, így abba vágunk bele, ami mindkettőnknek jó. Másrészt én mindent megteszek a férjemnek, hogy egyáltalán meggondolhassa magát, igyekszem nem cseszegetni, nem itthonról költeni a sok pénzt, és a gyerek körül elvégezni a "piszkos" munkát, hiszen úgy gondolom nekem ez a dolgom, most az itthon a munkahely, és ezért nem is hagytam volna, hogy éjjel pl ő keljen a gyerekhez. A feleséged hozzáállása nekem fura, hogy szeretne valamit, de nem nagyon tesz érte.
#11. Nem hazudott, de elhallgatta előlem. Kibuktam én is. Persze nem is veszekedtünk, csak szomorú coltam es belül fájt a dolog, hogy ilyen velem.
Írtam is ki kérdést itt ezzel kapcs. a gyakorin. Persze el lettem hordva minden f.szfejnek, hogy mi közöm ehhez, hisz saját teste stb... Ha nem hiszed belinkelhetem a kérdést
#13 köszönöm a válaszodat. Úgy gondolom valahol ez lenne a megfelelő hozzáállás.
#14es neked ia köszönöm! Mentem a kezek :)
10-es vagyok megint. Nekem a gyerek (és legalább 2) mindig is központi téma volt. De biztosan van sok olyan nő, aki a férjét választja nem egy második gyereket.
De én egyke voltam és mindig vágytam egy testvérre, viszont a szüleim engem is későn vállaltak és anyagilag sem fért volna bele még egy gyerek nekik. Ha az én gyermekem is így érez majd, de azért nem lehet testvére, mert az apukája meggondolta magát minden indok nélkül (vagyis az anyagiakra fogja), akkor nem hiszem, hogy vele tudnék maradni, mert idővel tönkretenné a kapcsolatunkat.
Ráadásul nekem köszönhetően nincsenek anyagi gondjaink, mert nekem van saját házam ahol élhetünk és neki úgymond csak bele kellett ülnie a jóba. Ezért sem tartom igazságosnak, hogy várandósság alatt már visszautasítja a további gyermek gondolatát, mikor együtt terveztünk többet. Van üres szobánk is még egy gyereknek.
De soha nem csapnám be, hogy gyógyszert szedek aztán nem vagy egyéb módon. Nem erőltetek rá egy gyermeket ha ő nem akarja
Én 2 gyerkőcöt szerettem volna, a férjem 2+ párti. Aztán megszületett a kislányunk, borzasztó szülésem volt és utána 2 hónapig kb. zokogtam mindenen a hormonok és a kialvatlanság miatt. Azt hittem sosem dolgozom fel és mindennap elmondtam, hogy én ezt többé nem csinálom végig. A férjem mellettem volt végig és mindig támogat. Most is elmondja, hogy ő örülne, ha lenne még, de én döntök, mert enyém a feladat oroszlán része... Őszintén nem tudom lesz-e még gyerekünk és ebből semmilyen konfliktus nincs köztünk. Ha lesz lesz ha nem, akkor örülünk ennek az egynek.
Amiért hajlok a másodikra az az, hogy mindenki azt mondja csomó terhet levesz egy idő után a szülőkről az, ha ketten vannak... Elszórakoztatják egymást, nem kell nekünk lekötni non stop.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!