Megbocsájtanátok ilyet, mint Solti Ádám felesége? Évekig csalta a feleségét, a közös gyerekük nem jött össze, de a szerető időközben szült egy gyereket, akinek a létezését S.Á. 1 évig titkolta. (akkor se rajta múlt, hogy kiderült)

voltál már ilyen helyzetben?

szeretem, amikor emberek ítélkeznek, miközben bár ezt tagadják, de ők is kerülhetnek olyan szituációba, amit el sem tudnak képzelni.

szerintem semmi közünk az egészhez. emberek vagyunk és különbözőek. nem értem miért leszel attól jobb, vagy miért érzed magad jobban attól, ha másokat minősítgetsz.

Sokat beszélgettünk erről tegnap a férjemmel. Mi a szokásosnál picit nyitottabb szellemiséggel vagyunk megáldva, de erre már énis azt mondtam, hogy uram atyám...

Babára vágyunk, ami nem jön össze. Ez gyerekesként (13 hónapot vártunk rá) szerintem önmagában egy nehezen feldolgozható "tragédia". Én azt gondolom a megcsalás önmagában még megbocsátható dolog, de az, hogy ebből egy ilyen szituációban gyerek lett, az nem. Hatalmas NEM! Ha már félrelép legalább védekezzen és ne hozzon engem olyan kényelmetlen helyzetbe, hogy legszívesebben pofán köpjem magam, amiért valaki véletlen is megtudta adni neki azt, amit én évek óta akarva sem. Szerintem ez így a tisztelet totális hiánya. És semmi közöm hozzá, az ő dolguk. Azt tudom, hogy mi pont a nyitottságunk miatt beszéltünk erről sokat tegnap és ez már nekünk sem férne bele.

Kérdező, a négyes vagyok.

Szerintem itt nem arról van szó hogy a feleség halálosan szerelmes vagy ilyen könnyen megbocsajt, hanem inkább arról amit írtam.

Az emberek megcsalasnal valamiért jobban haragudnak a harmadik félre mint a csaló parjukra. (erről is lehetne beszélni miért de az egy másik téma). Tehát gondolom mióta megtudta mi történt azóta gyűlöli a nőt. Az a nő pedig azt akarta elerni hogy szakitsonak.

Ha most kidobja a pasit akkor azt érzi hogy a gyűlölt személy győzött.

Ezért "bocsajt" meg neki.

De valójában saját magának is hazudik.

13# Szerintem meg ez egy óriási feltételezés, ahol több emberről is megpróbálod kitalálni mi van a fejében. A valóságot ellenben nem tudni.

Én mondjuk pont azt gondolom, hogy egy megcsalást megbocsátani órási önismeret, önbizalom és határozottság kérdése. Megbocsátani és szemethunyni az én szótáramban nem ugyanaz. Szőnyeg alá az seper, aki pont az ellenkezője az előbb leírt személyiségnek. Bár tragikusan éli meg, nincs önbizalma, önismerete és beáldozza az érzéseit es önmagát, mert határozottsága, akaratereje sincs arra, hogy továbblépjen. Nem tudhatjuk, hogy ezek közül Berni miért és hogyan jutott arra az álláspontra, hogy marad. De nagyon kemény és tökös döntés az biztos. Nem gondolom, hogy a könnyebb utat választotta. Sőt... Én őszintén sajnálom, mert ezt megélni igazán nyitott személyiséggel is nagyon nehéz épen.