Kísértés, férfi társaim nálatok hogy van ez?

"nem kell azon görcsölni, hogy vajon bejössz-e a nőknek, hogyan köszönj, mit mondj, hogy jófejnek tűnj, stb... laza leszel, magabiztos és önazonos, hiszen már nincs tétje, hogy a fornettis csaj mit gondol rólad. És éppen ez a magatartás jön be sok nőnek."

Telitalálat.

Még azt hozzátenném, hogy ez a magabiztosság, önazonosság nemcsak a stabil párkapcsolattal, hanem általában már a korral is együtt jár (egyébként nőknél is, és ezt sok férfi is éppúgy értékeli). Egy egyszerűségében szimpatikus felnőtt férfi, akinek már nincs energiája szerepeken szarozni, kapósabb tud lenni egy huszonpáréves kiscsákónál, aki "vért pisálva" teszi-veszi, produkálja magát. Amúgy te sem ugyanez az ember voltál a húszas éveid elején. Más voltál, nem igaz hogy "most bezzeg ugyanaz már kéne nekik". Én is belátom, hogy csitrisebb voltam 21 évesen, akiknek most tetszem, azoknak annak akkor nem tetszettem volna.

A másik, hogy a nők, akik most kergetnek is bizonyára 25 fölött vannak már. Ők is egyre inkább tudják mit akarnak, ráadásul egyre inkább vágynak arra, hogy olyat találjanak, akivel megállapodhatnak. Magyarul gerjednek arra, ha valaki szimplán normálisnak és megbízhatónak tűnik (persze a külsőt illetően is kell egy ízlésnek megfelelő normál szint), mert az ritka, és bátrabban "küldik a jeleket" mert már nem kislányok. Sajnos ilyen korban már gyakran ütköznek abba, hogy a normális pasik már foglaltak.

33/N

#3 igazából teljesen jól összefoglalta. Én nőként azt tapasztalom magamon, hogy igenis az a pasi jön be aki laza és magabiztos. Nem jön zavarba ha beszélni akarok vele, lazán veszi a poénokat és megy oda-vissza. Igen ám, csak az ilyen férfiak sokszor már kapcsolatban vannak, pont amiatt amit itt valaki már leírt. Effektíve "nincs tétje". Ha egy olyan férfivel beszélgetek (esetleg még flörtölünk is kicsit de semmi komoly) aki kapcsolatban van (amit mondjuk én csak később tudok meg) annak sokszor az a hatása, következménye higy abszolút laza és fesztelen az egész. Hiszen ő tudja (és ha később megtudom hogy foglalt akkor én is) hogy nem kell hogy jól sikerüljön egy beszélgetés vagy szituáció, laza lehet és épp ezért működik olyan jól.

Ha egy olyan férfivel beszélgetek aki szingli, szeretne párt és esetleg még tetszem is neki, ott érzem azt hogy a legtöbb mondat egy komolyan átgondolt, megfontolt dolog, ügyelve arra hogy az egész jó és kellemes legyen aki azonban megöli a spontaneitást és a természetességet. Látszik a másikon, hogy nem engedett fel, be van feszülve (konkrét példa).

Én is pont ezért igyekszem mindig fesztelen lenni, mert azt látom az embereken, hogy ez szimpatikusabb. Alapból is ilyen vagyok, de tudatosítani is kelett azért. És azt látom hogy kollektíve az emberek máshogy állnak hozzám. És én is sokkal jobb hozzáállást kapok vissza.

Hát igen, a feleség szépen kiforral magának egy fasza férfit, kicsiszolja a gyémántot, aztán jönnek a 20-on éves kislányok és készen akarják azt, amiért ti ketten vért izzadva megdolgoztatok. A vicc része, hogy még esélyük is van, ha éppen egy mélyponton találnak be, vagy csak szimplán, mert egy 20 éves általában jobban néz ki, mint egy 35-40 éves nő, két gyerek után.

Én remélem, hogy amikor ide jutunk a férjemmel, akkor tudja majd mindannak az értékét, amit el fog veszíteni, mert ha nem, akkor rosszul választottam.

A nőkben sajnos van egy ilyen ösztön.

Mivel a férfin nem látszik annyira, mint a nőn, ha jó társ lenne belőle, ezért például erre tudnak ugrani, ha már van társa.

"Soha nem voltam nagy nőcsábász, még kétértelmű jeleket sem küldök senki felé, hűséges típus voltam/vagyok."

Persze, mert nem kellettél a nőknek, úgy könnyű hűségesnek lenni. Alkalom szüli a tolvajt.