Amikor ránéztek az első közös fotóitokra, visszagondoltok az első randikra/levelezésekre, ugyanazt érzitek most a párotok iránt?

Az új varázsát semmi sem hozza vissza szerintem.

Nem. Most jó. Utálom a kapcsolatok elejét, a kiszámíthatatlanságot, a gyomorgörcsöt. Most sokkal jobb 9 év után.

Természetesen nem, soha nem lesz olyan több év után, mint a kapcsolat legelején. Sokkal jobban szeretem most a párom, mint akkor, de már nincs meg a kezdeti izgalom és a szenvedély is alábbhagyott, de ez normális. Még így is azt mondom, hogy nagyon jó a kapcsolatunk, még ha nem is tökéletes. 5 éve vagyunk együtt és mindketten úgy tervezzük, hogy ez még nagyon sokáig így is marad. Aztán persze majd kiderül, de egyelőre jól megvagyunk.

Nem ugyanazt, sokkal többet és jobbat érzek már. 8,5 éve vagyunk együtt, a személyiségünk, a kapcsolatunk és ráadásul még a külsőnk is pozitív irányba változott.

Természetesen nem ugyanazt. Akkor csak a felszínt ismertem: annyit láttam hogy humoros, elég karakán és nyitott személyiség. Ennél többet nem tudtam róla, csak azt éreztem hgoy jó a társaságában lenni. Azóta eltelt 8 év. Ha visszanézek az első közös fotónkra (amin be akar hajítani egy tóba, persze csak a fotó kedvéért), az egész embert látom, az elmúlt 8 év eseményeit is, nem csak a felszínt. Az az ember mosolyog rám, akire tudom hgoy jóban-rosszban számíthatok, aki ennyi év távlatából is a tenyerén hordoz és persze aki nem veszítette el a humorát sem. Szóval nem ugyanazt érzem, hanem valami sokkal komplexebbet.

Jó olvasni ezeket a kommenteket a sok negatív és lehurrogó válaszok után (más kérdések alatt) :)

Még mindig összebújva emlékezünk a kezdetekre, pedig az első találkozás óta, eltelt 40 év. Még mindig egymást átölelve alszunk el.

Szeretem visszanézni az első képeinket. Főleg, hogy mi amúgy 2 éve ismertük egymást, mikor összejöttünk. Ennek ellenére izgultam és próbáltam a legjobb formámat hozni az első randikon. Az ott készült képeket nézve mindig fel tudom idézni ezeket az érzéseket.