Továbblépni vagy maradni?Boldogtalanság vagy boldogság önzőség árán?

Hosszú lesz és szerintem így is kimaradnak részletek....

Férjemmel 7 éve vagyunk együtt. Nagyon nagy szerelem volt, ebben biztos vagyok. Az én oldalamról egyértelműen Ő volt az, akivel le tudtam volna élni az életem. Született 2 gyermekünk szerelemből. Viszont történtek dolgok...Tavaly a 2. terhességem legeslegvégén a szülés előtt néhány héttel lebukott, hogy egy kis fiatal kolléganőjével (15év korkülönbség) szexchatelget, a vágyait ecseteli neki. Én ekkor ezt úgy el is engedtem, nem akartam, hogy ne a szülésre tudjak koncentrálni. Az első rossz szülés nagyon sokat kivett belőlem, nagyon máshogy készültem a 2-ra, ami szerencsére inkább rengeteget adott. Utána ez a csaj nem tűnt el, titkos beszélgetések, stb. Majd legjobb barátok lettek valahogy. Egy idő után nem hagyott nyugodni és nyomozni kezdtem, hogy valóban megcsalt-e vele. Igazából ennél sokkal mélyebb titkok derültek ki, mikor megtaláltam egy meleg/bi szexpartner keresőn. Kiderült, hogy olyan 8-10 férfival csalt meg a kapcsolatunk jónéhány évében.

Ekkor feladtam az elveimet (sosem bocsátok meg megcsalást) és úgy döntöttem próbáljuk meg megjavítani. Az elején azt hittem, hogy sikerült is, megbocsájtottam. De egyre inkább érzem, hogy sohasem lesz már ugyanaz. Nemcsak a bizalom miatt...egyszerűen nem megy ugyanúgy beleengedni magam a kapcsolatba. Eltűnt a varázs...

Az ő comingoutja bennem is sok mindent felnyitott...bennem is bennem van a bisexualitás, de jó mélyen elrejtettem...leginkább társadalmi elvárások miatt.

Férjem most munka miatt hónapokat külföldön tartózkodik.

Megismertem egy nőt..minden klappol, megvan az összhang, boldoggá tesz,csak mosolygok miatta, érzem azokat a bizonyos pillangókat. Nehezen leszek szerelmes, nekem ahhoz nagyon sok mindennek kell "együttállnia". De most megtörtént. (Nem feküdtem le vele egyébként, persze tudom, hogy így is megcsalás)

Amikor tavaly meghoztam azt a döntést, hogy megbocsátok, szerintem rosszul döntöttem. De a tények pikantériája miatt nem is tudtam senkivel megbeszélni. Magamnak kellett egy nagyon fontos döntést meghozni, ami persze normális dolog. De lehet mások kicsit másképp láttaták volna a szituációt.

Most nem tudom mi tévő legyek? Hiszen végülis én voltam a fasz, hogy megbocsátottam, utólag már mit bánom meg...

A környezetemben lévők inkább élnek egy szar kapcsolatban..ez a jó út? Vagy legyek önző és boldog?

Nem döntést várok tőletek, hanem egy kis megvilágítást...azt ami először nem volt.