Férjeknek vajon hány százaléka bánja meg a házasságot?

Én férfi létemre nagy bizakodással, nagy reményekkel mentem bele a házasságba. Beletettem az energiámat, időmet, pénzemet, csaka munka, semmi más. Haladjunk, gyarapodjunk, a gyerek jövője stb. Ennek 10 éve. Ma már hazamenni sincs kedvem, ugyanis egy szolga lettem, aki egy fikarcnyi megbecsülést sem kap, tiszteletet sem, figyelmet sem, intimitást sem. Annak ellenére, hogy én ezeket folyamatosan megadtam. Ha válás lesz belőle, én az tuti hogy soha nem fogok egy fedél alatt lakni egy nővel, elég lesz a laza vagy alkalmi kapcsolat. Megélni egyedül is megtudok, egy vérszívó alázógép meg annyira hiányzik, mint nyílzápor a lufi árusnak.

Biztos vannak rendes nők is, csak nekem már nincs bizalmam a nők felé. Elvárás hegyek, majd ha az megvan, akkor emelik a szintet. Ezzel párhuzamosan meg egyre jobban elhanyagolnak, szex nulla, és úgy érzik teljes joggal nézik h*lyének az embert, és hogy ők ennél sokkal jobbat érdemelnének. Na ezek miatt soha többé komoly kapcsolat, nem hogy házasság! Életem legrosszabb döntése volt, ezt elmondhatom.

11# A sarkadra álltál már és beszéltél erről a feleségeddel? Csak mert egy "pofon" jót tud ám tenni. Én nőként beismerem, hogy olykor elszaladt velem a ló. Én is dolgozom, a gyerekek előtt jobban kerestem, mint a férjem, valahogy közös volt a cél taposni azt a malmot, hogy minél előrébb jussunk. Könnyedén ment ez kézenfogva. Aztán ahogy jöttek a gyerekek én a karrierista céltudatos egyénből családanyává váltam, ami merőben más embert kíván. Sajnos sokszor rájöttem, hogy én nem vagyok egy született anya típus, sokszor sokminden nehezemre esett és az ilyen napokon bizony én is hárpiaként vártam haza a férjem elvárásokkal, beszólásokkal. Nem vele volt bajom, hanem az egész kialakult új helyzettel, hogy nincs kihez szólnom, csak gagyogok, rohangálok a gyerek, aztán gyerekek után, intézem a dolgaikat, nem érzem magam teljes értékű embernek, sem NŐnek a szó szoros értelmében. Az intimitás is kezdett elveszni emiatt és szépen elindultunk a lejtőn, amitől csak még nyomorultabbul éreztem magam. Ő azért helyre tudott tenni néhány "asztalra csapással", amiben tükröt mutatott, hogy milyen nő lettem, mennyire elveszítettem a régi önmagam és egyben a pofonszerű tükörmutatás után fel is segített a földről, hogy segít, álljak fel, csak mondjam meg hogyan tud könnyíteni a dolgomon, mert erre rámegyünk.

Én nagyon értékelem benne azt, hogy nem más nőt keresett, vagy a munkájába menekült, inkább engem "pofozgatott" helyre és igyekezett megoldást találni. Szép lassan én is átprogramoztam magam, de igazán nagy ugrást a javulásban az eredményezett, hogy visszamentem én is dolgozni és egy picit más értelmet is nyert az életem, visszakaptam a felnőtt társaságom, stb.

Persze ehhez két fél kell. Az egyik aki segítő szándékkal mutat tükröt és nem a megalázás miatt. A másik pedig aki a kezdeti dac után elfogadja, hogy a másik segíteni szeretne és belátja, hogy igenis egy leharcolt, nem kívánatos, követelőző nő lett belőle, amin változtatni szeretne...

Sajnálom, akkor ti már lehet eljutottatok arra a pontra, ahonnan nincs visszaút. Ettől függetlenül mondjuk azt azért elmondanám neki, amit leírtál:

"Drágám egy ostoba, igénytelen h*lyegyereknek érzem magam melletted, és te mindig ezt is akarod sugallni. 400 ember dolgozik alattam, szakmai szinten elértem valamit, jó vezetőnek tartanak, jól tartom magam, adok magamra, a hátamon viszem a családot, de neked semmi nem elég. Nem tisztelsz, nem becsülöd meg, amit értetek teszek, nem nézel semmibe, állandóan a földbe döngölöd az egómat és az önbecsülésemet. El akarok válni."

Majd összeszedném a cuccaimat és megpattannék néhány napra otthonról. Ha nem tér észhez, akkor tényleg elválnék.

Ez egy pofon. Szerintem egy házasságban kimondani, hogy el akarok válni, illetve ezzel szembesülni úgy, hogy a másik kezd is pakolni, óriási nagy pofon ráadásul! Ha már ez sem elég, akkor tényleg nincs visszaút.

Ha magához tér is max terápiával mennék bele abba, hogy próbáljuk megoldani a dolgainkat, mert valószínű ha ennyire nem látja a saját hibáit, akkor magától nem is fogja meglátni a jövőben sem.

Tényleg sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél és őszintén cikinek érzem emberként, nőként, ha valakibe egy csepp önkritika sem szorult. Csak próbáltam rávilágítani a másik oldalra, mert én is voltam elviselhetetlen hárpia és tudom milyen a másik oldalon lenni, ahogy azt is tudom, hogyha akkor a férjem nem "rángat olykor meg" képletesen, hanem elengedi és megy a maga útján, akkor mi is valahova ide jutottunk volna, ha együtt lennénk még egyáltalán. Ilyen szempontból pedig nem lehet azt mondani, hogy csak az egyik fél a felelős a kialakult helyzetért. De ez megint önkritika és a két fél döntésén múlik. A férjem tótágast állhatott volna, ha én csak a magam igazát hajtom, ez teljesen igaz. És én is mutogathatnék rá a saját sérelmeim miatt. Nem lett volna szép válás...

Legyen annyi önértékelésed, hogy ezt nem csinálod a végtelenségig. És ha kilépsz, akkor pedig ne egyetemlegesen a női nemre haragudjál! Keresgélj a Te szinteden! És ezt most értsd úgy, ahogy akarod! :)

Jaj nem haragszom én a női nemre, igazából nem is ismerek ennyire elborult nőt mint a feleségem. Sőt, nagyon jól kijövök az "idegen" nőkkel, szokták is mondani, milyen jó lehet a páromnak. :D hehhh, ja, nagyon! :D

Még azt is nehezményezi, ha megdícsérem, ugyanis ilyenkor meg azt mondja, ne pedálozzak, biztos szexelni akarok. Ugyanezt mondja ha este lezuhanyzok és megborotválkozom. Ha teszek magamra illatanyagot, parfümöt, mindig megjegyzi hogy ez meg minek? :D Neki minden baj ami én vagyok, vagyis egy nem: a feladatok megoldása. Mert ha autó, műszaki dolog, javítások, hivatalos intéznivalók, gyerek, bevásárlás, takarítás, főzés, vezetés, arra nagyon jó vagyok mint egy alkalmazott. Egy katasztrófa ez a nőszemély. Már mondta, ha válni akarok, ott az ajtó, ő nem áll ellen. Aztán hozzáteszi, hogy neki aztán soha az életben nem kell férfi, vagyis ha lenne, az ilyen meg olyan lenne, de az első percben kikötné hogy a szexet felejtse el a pasi, és kizárólag asszex férfi jöhet szóba. A legjobban a meleg, de nagyvilági igényes, intelligens férfiak vonzzák, ugyanis azok nagyon kedvesek, figyelmesek. :D Jól van, nálam itt ledobta a láncot a bicikli. :)