Magányos férj házasságban, van kiút?

37 éves pasi vagyok, 8 éve külföldön élek, egy olyan országban, ahol szinte senkit sem ismerek, csak a helyi feleségem. Voltak munkahelyi ismertségek, de ezek a következő melóhellyel együtt el is múltak, igy nem igazán alakult ki tartós baráti köröm. A pandémia miatt, meg gyakorlatilag a négy fal közt élünk.

A feleségemet, akkor ismertem meg, amikor kiköltöztem, 4. éve vagyunk házasok, de egyre inkább elhidegülünk egymástól. Eleinte jól működött, kiegészitettük egymást, de mára ez megváltozott. Olyan, mintha a 16 éves, semmit sem akaró kamaszkori énem lenne, aki lusta és semmit sem csinál. Napokat tölt a laptopján sorozatokat, filmeket nézve, a lakás, meg, amiben lakunk, gyakorlatilag én tartom rendben. Főzni sem igazán főz, az szintén az én reszortom. Nem várja el, de, ha nem takaritok, vagy főzök, akkor semmi sem történik.

Ráadásól ő nagyon lobbanékony, ha szólok valamiért, sokszor pillanatok alatt a plafonon van, igy egy idő után, már inkább nem is szólok, csak, ne legyen balhé. Emiatt, már a sexet sem kivánom annyira vele.

Úgy érzem, hogy abszolút nem becsül meg. Közben meg magányos vagyok, honvággyal, egy idegen országban. Töketlen, háztartásbelinek érzem magam.