Mi a véleményetek?

Én vagyok a nő.

Tényleg kényelmes. Olyan munkát tudtam vállalni, ami igazából a hobbim. Az én fizetésem 165 ezer nettó. Itthon mindent megcsinálok, férjemnek nem kell házi munkát végezni. Kisgyerekkel jól bánik, viszi játszótérre, focizni, biciklizni, kisfiam nagyon szereti. Ha a férjem nem lenne mellettem, nem támogatott volna a munkában, kb nyomorognék, ennyi fizetésből max albérletet tudnám kifizetni meg valami kaját. Se fiamra, se gyerekemre nem tudnék költeni. Alapvetően nincs köztünk konfliktus, nem veszekedünk, ha szóváltás van, nem a gyerek előtt, hanem, amikor ő már alszik, beszéljük meg.

Én már felhoztam, hogy menjünk párterápiára, férjem azt mondta, egy idegen ne mondja meg, hogyan éljen. Nekem sokszor eszembe jut, ha elválnék, lehet találnék olyan férfit, aki nőként kezel, elvisz randizni, néha meglep egy szál gerberával, vagy csak amikor hazaér, puszival köszöntjük egymást. Régen ez működött, gyerek születése előtt. Én nagyon beáldoztam magam, mint nő, azért, hogy anya legyek. Tehát évek óta én nem nő vagyok, hanem háztartási gép, anya.

Férjem azt mondja, ez így jó, neki nincs szüksége romantikázni. Régen nem ilyen volt.

Tényleg lenne valakije, akitől megkapja az érzelmi töltést? Szex nálunk minimális, havonta 3-4. Az sem valami üdítő, számomra, elég felületes és gyors.

Köszönöm a válaszokat, kíváncsi voltam, én pénzéhes vagyok, vagy végülis nem járok rossz úton. De sokszor elgondolkodom, hogy mással vajon boldogabb lennék?

Egy gyerekünk van.

Munkaidejét ő osztja be, napközben lehetne alkalma nőzni. De valahogy nem tudnám kinézni belőle.

Ez a zsarolás nem jön be nála, ha mondanám, hogy válás vagy párterápia, simán mondaná, hogy költözhetek.