Vajon mi lenne a jó megoldás?

Férjemmel 5 éve vagyunk együtt. Van már egy 2 éves fiunk, varjuk a kislányunkat.

Szeretjük egymást.

Mikor összejöttünk is mar rengeteget dolgozott. Reggel 6fele elment, este 6-7volt mire hazaért. Hétfőtől szombatig. Szoval nem árult zsákbamacskát, nem az evek alatt alakult ez ki. Meglett a fiunk, már szóba került a munkahely váltás. Most, hogy ismét terhes lettem, (6.hónapban járok) felmkndott. Olyan helyet keresett, ahol nincs ennyi munkaidő. Most 6tól fél3ig dolgozik. Igen ám, de utána kb 5böl 4x munka utan elmegy a tesójával maszekolni + szombat egész nap. Lensegében ugyan annyit van távol, mint az előző munkahelyen. Igaz a pénz jobb, de ez nem kárpótol.

Emellett idáig a vasárnapok nagyjából szabadok voltak, az a családé.

Lassan ott tartunk, minden vasárnapra jut neki valami. Valami ismerős tuti épitkezik, autótszerel, stb..és ferjem hívja segítségül. Ő meg amilyen jószívü megy is, mi is felújítunk, majd visszasegítenek alapon.

Én kb 7 napból 7et, 24ből 24 órát a gyerekkel vagyok. Ha valahova mennék, az gyerekkel. Nagyon max anyának lepasszolom. Most 1 hónapja az autóm is darabokban, így lassan 1 hónapja a helyi kisbolton kívül sehol nem voltam.

Egyre jobban úgy erzem be fogok csavarodni.

Imádom a fiam, szeretek vele lenni, de hogy kb rajta kívül már senkivel nem találkozok ez sok.

Férjemnek ezt elmondtam, ő totál nem ért meg. Az a válasz mindig, üljek be a kocsiba azt menjek ide oda amoda, ne itthon unatkozzak. Mikor megemlítem neki, hogy jobban örülnék, ha a pénz helyett a család fontosabb lenne, még majdnemcsak ő sértődik meg, mert megteremt nekünk mindent, nekem meg ez sem jó.

Emellett a tesója kihasználja nem kicsit. Hiába mondom neki, vakon megy utána.

Egyszerűen nem tudom már mit kellene csinálnom.

(A tuti megcsal, van valakije típusú kommentek, amik ilyenkor "menők" na ezekre nem vagyok kíváncsi, mert 1000%, hogy nem csal meg, meg csak gondolatban sem)