Van itt olyan, aki a szeretőjét vette feleségül, és nem bánta meg?

Utált, érthető módon. Na nem mintha a házasságunk rendben lett volna. Évek óta hanyatlott. Kompenzáltuk a luxus ingóságokkal, a luxus utakkal. De nem mehet ez a végtelenségig.

Gyerekünk nem lett. Pedig eleimte szerettünk volna. Aztán én már halogattam. Ő mrg akkor is kapaszkodott a gyerek dologba, amikor mát annyira sem voltunk együtt hogy össze tudtuk volna hozni.

Disznó mód szeretőm lett. Szexnek indult, szerelem lett belőle. Nem akartam, de ne legyünk álszentek, ez nem így megy. A szeretőm nem tudta hogy nős vagyok, hisz szexkapcsolatnak indult, nem kapcsolatra rendezkedtünk be.

Ex nejem hol dühös volt, hol meg akarta javítani, hol felpozott, hol könyörgött. Elköltöztem. Otthagytam neki mindent. Azóta neki is van gyermeke, ha együtt maradunk nem hiszem hogy lett volna.

A válás elég csúnya volt, nehezen egyeztünk meg az anyagiakban, gyerektartásban, közös vagyonban, de végül megoldottuk. Idővel ő is belátta, hogy a házasságunk évek óta csak lakótársi együttműködés volt, leginkább a gyerek miatt. És igen, itt jött képbe a szerető, 6 hónap után már biztosan tudtam, hogy vele akarok lenni.

Az eleje nagyon gáz volt, az exem a gyereket is ellenem, és a párom ellen hangolta sokáig, de aztán a gyerek szerencsére belátta, hogy önálló döntést is tud hozni, meg akarta ismerni a páromat, azóta már szerencsére nagyon jól kijönnek, látja, hogy a párom kedves, normális nő, minden rossz szándék nélkül, és látja, hogy mennyire boldog vagyok vele - meg is jegyezte, hogy soha nem látott még engem ilyen boldognak.

Az ex még mindig gyűlöli a páromat, és engem is, én továbbra is igyekszem mindenben segíteni, anyagilag is, amennyire csak tehetem.