Nyitott kapcsolat ?

14 éve így élünk, így is kezdtünk bele a kapcsolatunkba. Szerintem ez egy alap felfogás, nem olyan dolog, ami idő közben egy válság kezelésére megoldást nyújtó életforma. Sokan erre használják, de ez egyértelműen nem működőképes, hiszen ellenkezik a pár valamelyik tagjának alapelveivel jellemzően.

A kapcsolatunk félig-meddig nyitott, illetve megalkottuk a saját szabályrendszerünket. Nálunk ez így működik.

Az egyik szabályunk az, hogy nem akarjuk tudni ki mikor kivel hol, így nem bánt feleslegesen... Mindkettőnknek megvan a privát szférája, mindketten eljárunk barátokkal, a családunkhoz külön-külön is, ergo elég szabad elvűek vagyunk, nem ellenőrizgetjük egymást. Mindenki oldja meg, de ne számoljon be róla.

Egy másik szabályunk az, hogy mindez addig működik, amíg nem alakulnak ki érzelmek más iránt, ergo pontosan tudjuk "hol a helyünk". Ha valamelyikünk azt érzi, hogy meginog a házasságunk, akkor azonnal tesz ellene és jelzi, hogy baj van, hogy együtt dolgozhassunk ellene.

Mi jól működünk így. Az ok, amiért nem gondolkozom azon, hogy ő kivel van, az önbizalom és bizalom. Tudom azt, hogy én vagyok számára A nő és innentől kezdve bárkivel van és bármit csinál, bízom benne, mert tudom, hogy a kettőnk egységében sosem fog meginogni. Számomra az lenne igazán megcsalás érzet, ha azt érezném, hogy meginog a közös jövőnk.

6#os vagyok.

Egyet értek a 4#essel is, de ha ebbe az egységbe tudnának találni még hozzájuk hadonló és haosnló szinten lécő embereket, akkor még szebb lehetne.

Valamint a beszámolás szerintem fontos. Tudni, hogy a másik amikor egyedül van, hogy éli az életét, min gondolkodik, milyen érzései, tapasztalatai vannak. Még ha az egy "érzelemmentes" szex is valakivel, engem érdekelne annyira, amennyire neki jó volt, és jó megosztania.

Szerintem ez abszolút kapcsolatfüggő. Nekünk a beszámolásra nincs igényünk. Érzésekről persze beszélünk, de egymásra koncentrálva, nem azt forszírozva, hogy ki milyen érzésekkel feküdt le valakivel.

Én az elfogadást tartom fontosnak és valóban jó lenne több ilyen kapcsolatban élő emberrel találkozni, beszélgetni. Valahogy elítélendőnek tartja az ember a saját életformáját, mert lépten nyomon társadalmi elítéltségbe botlik. Ez nem jó érzés, így inkább soha nem is beszélünk senkinek az életünk ezen területéről. Elég itt megnézni az ilyen kérdéseket. Meglepő, hogy itt kifejezetten értelmes válaszok születtek. :)