Szerintetek én rontottam el valamit?

25 éves nő vagyok. 8 éve vagyok házas. 2 gyermekünk van a párommal. Az elején minden szép volt. Aztán már ott tartunk, hogy már 2 éve nem alszik velem. Kint alszik a nappaliba a kanapén. Sex nagyon ritkán van. 4 hónap után tegnap volt. Hiányolom a törődést. Egésznap a gyerekekkel vagyok. Háztartást vezetek. Főzök, mosok takarítok. A gyerekeimmel foglalkozom. Fejlesztem őket. Az egyik 4 éves, de szoktam vele tanulni hogy suliba könnyebb legyen neki. Mellette nyilván sokat is játszok vele. Van egy 1 éves is. Szeretem őket és imádom, de sokszor nehéz egyedül egesznap. Főleg, hogy most nem nagyon tudunk a vírus miatt sehova menni. A férjem reggel 6kor indul munkába és délután 6 körül ér haza. Ő is fáradt. Az anyagi helyzetünk az jó. Tényleg mindent megtermett nekünk. Viszont azért mert apukám felvette őt dolgozni a vállalkozásába. Ha apum nem lett ajánlotta volna fel neki, akkor nem így állnának. Viszont mióta együtt élünk nem törődik velem. Nem jön oda hozzám. Mondta már nekem, hogy lehetnék dögösebb. Ő 80kg-ról felhízott 110kg. Nem értem..tőlem elvárja, de ő nem tesz semmit. Mondtam már neki, hogy nem érzem magam nőnek mellette és hogy kaphatnék több törődést. Erre az volt a válasza hogy : Kussoljak el. Mikor haza ér munkából hozzám vágja, hogy szedj enni. Majd meccset néz és alszik. Ebből állnak a napjaink. Én megértem, hogy fáradt, de ez miért van ki hatásra arra hogy elhanyagolt. 1 hónapja már nem érzem magam semminek csak egy robotnak aki rendbe rakja a házat. Takarít, főz neveli a gyerekeket és ha törődést akarok akkor kussoljak. Valamelyik nap mondtam neki, hogy depressziós vagyok. Szarul érzem magam. Kinevetett engem. Esténként sírva alszok el. Azt is hozzám vágja, hogy örüljek annak, hogy jól keres. Más éhezik én meg itt sírok. Magányosnak érzem magam. Nincs aki meghallgatna. Engem nem érdekel a pénz. Én csak szeretetre vágyok. A két gyerek sokszor elfelejteti velem a gondot, de esténként nagyon szarul érzem maga. Allig várom, hogy a legkisebb is óvodás legyen és munkába tudjak állni és emberek között legyek.