Ki lennétek akadva ebben a helyzetben?

Atyaúristen. Nekem ez bőven szakító indok lenne. Azt mondanám a páromnak, hogy földhöz is verheti magát, engem nem érdekel, de ha ezen túl akár egy csepp alkoholt is iszik, én kiszálltam.

Az ilyet egyébként úgy hívják, hogy kontrollvesztő alkoholista.

Bennük van eleve valami zaklato nyugtalanito inger a gyerekkori lelki sérülések es nem is tudatos.

Ez az inger folyamat feszültséget generál bennük es rossz beidegzodott minta(plane a felmenőktől) a menekülés ebbol az italba.

Mert semmi más nem oldja fel.

Ugy kell elkepzelni mintha allandoan szolna benned valami vészcsengő. Félre tudja tenni ugyan mert tudja hogy mi a norma es valojaban normalisan is akarna élni, de a csengő állandoan ott van..

Pszichés függés. Ismerem mert nekem is ez van annyi kulonbséggel csak, hogy en nem italba meg drogba folytom, de igy is kihat az életemre nekem is azaz én sem élek normák szerint.

Kontrollvesztő, vagy más kifejezéssel élve, gépszíjas alkoholista:

ahogy mindkét elnevezés is sugallja, ő az, aki nem iszik ugyan gyakran, de amikor igen, akkor megállás nélkül.

Szinte minden alkalom, amikor alkoholt fogyaszt, addig tart, amíg teljesen le nem részegedik – akár képszakadásig, emlékezetkiesésig.

Őt a társadalom a feltűnő viselkedése miatt hamarabb tekinti alkoholbetegnek, de neki is megvan a maga védekező mondata: „Nem vagyok alkoholista, hiszen akár hetekig, hónapokig is megvagyok alkohol nélkül”.

És ez igaz is: a kontrollvesztő nem feltétlenül igényli folyamatosan az italt – de amikor hozzájut, akkor képtelen mértéket tartani.

Ennél a típusnál fontos felhívni a figyelmet, hogy ő lehet az, aki már kamasz korban, amikor az itallal megismerkedett az első alkalommal berúgott, illetve később is, ha ivott jellemző volt rá a lerészegedés. Az ilyen személy tehát soha nem is volt normális ivó, hanem egyből kontrollvesztő módon ivott, ami az alkoholbetegség egyik legjellemzőbb tünete.

Általában ők azok, akiket a szakmában született alkoholistának tekintünk: akiknek egyedi genetikai, szociális, mentális, érzelmi háttere gyakorlatilag egy biztos alapot ad az alkoholfüggőség kialakulásához.

Válaszút elé állítanám, főleg, ha nincs gyerek:

Orvosi kezelés (a haverok beavatása nélkül) vagy válás.

Az én férjem is durva volt az első 1-2 évünkben alkohol szempontjából, de ilyen azért sosem fordult elő. Ha ilyen lenne, én másnap becsomagolnám a mocskos lepedőt a bőröndjébe és mehet isten hírével. Majd szóljon, ha jobb belátásra tért.

Adnék neki mégegy esélyt néhány nap elmélkedés és egyedüllét után, de amint ismét átlépi a határt úgy kiraknám, hogy többé hátra sem nézne.

Szerintem így nem lehet élni. Én egyszer egy sokadik ferde este után, amikor megalázva éreztem magam, csak elmondtam neki, hogy itt a bőröndje, én most elmegyek itthonról. Mire hazaérek szedje össze a cuccait és húzzon el innen, én nem fogok így élni.

Nem ment el, de azóta azért tudja hol a határ. Megérezte, hogy tényleg ez volt az utolsó húr, amit elszakított.

Neked kell a sarkadra állnod, mert amíg lazán takarítgatsz utána és ő egy kis morcival megússza a másnapot, addig úgysem érdekli.