Aki 30 felett ment férjhez, leírná miárt alakult így?

Én 36 voltam.Hogy miért alakult így?

Huszonévesen megbolondultam,hogy máris háziasszony lettem és az élet úgy robogott el mellettem,mint egy gyorsvonat.

Aztán az első hosszú és meglehetősen normális kapcsolatomat felrúgtam némi tapasztalatszerzésért cserébe.

Már rég rájöttem,hogy nagy hiba volt,de nekem a saját fejem kellett a falba verni,mert másnak nem hittem el,hogy az majd fájni fog

Aztán volt egy elég sz@r kapcsolatom ami után lett egy elfogadható.

Mondjuk úgy hogy kierőszakoltam egy esküvőt,ami azóta már többéves különéléssel végződött.

Szerencsére engem a gyerekek téma sosem hajtott.

Végül megismertem valakit, akivel minden jó lehetett volna,de házas.

Sokszor eljatszottam a gondolattal,hogy egy életem van, miért ne legyek boldog.De valahogy mégsem tudtam megtenni.

Azóta csak vegetálok.

Semmi nem érdekel.

Nincs egy cél,egy pont,amit el akarnék még érni.Csak az, hogy minden napnak minél hamarabb legyen vége.

Magamra zárom az ajtót és várom az éjszakát,a reggelt.

Hogy újra kezdődjön a nap, aztán vége legyen.Minden nap eljátszom a vidám,boldog embert a külvilágnak,aztán itthon töprengek órákon át,hogy mi lett belőlem.

Semmi nem érdekel már úgy ,mint régen.

Csak várom ,hogy vége legyen.

Te még ehhez fiatal vagy.

Én meg csak a 20as éveim elején vagyok, de hadd válaszoljak :)

23 leszek mire végzek az iskolával, utána vagy fél év szünet lesz, vagy másfél év (ami alatt dolgozni fogok, jogsit letenni, szeretnék utazni is.) Ezt követően valószínűleg visszamegyek még egy évet az iskolába, mire azzal végzek 25 leszek. És akkor még nyilván nem azzal fogok foglalkozni, hogy tartós kapcsolatot keressek, örülök hogy végre szabad vagyok és szórakozni akarok. Utána telnek az évek egymás után, lehet hogy megint visszaülök az iskolapadba, lehet hogy két állásom lesz, stb... Nyilván jó lenne saját ingatlant beszerezni, élni, szórakozni, utazni, szép dolgokat venni...

Szóval szerintem én legkorábban a 30as éveim végén létesítek komoly kapcsolatot. De igazából arra, hogy öregségemben ne legyek egyedül, 35-55 éves korom között ráérek társra találni.

Miért, akkor mi lenne más? De most komolyan. Attól éreznéd, hogy meg akarnak melletted állapodni?

Semmit nem jelent, hidd el, házasságokat rúgnak fel az emberek seperc alatt, nemhogy eljegyzést.

Ne ez lebegjen a szemed előtt, mert tényleg nem ez számít. Tovább érnél, ha azt mondanád, hogy "Örülnék, ha találnék valakit, aki mellett jó felébredni és tudom, hogy holnap is itt lesz velem." Mert ez a lényeg.

Nézd. Mi - akik már túl vagyunk egy házasságon - megértjük, amit érzel. A legtöbbünknek ugyanúgy fontos volt előtte, ugyanúgy hitt benne, elhittük, hogy ez örökké tart majd és mi leszünk azok, akik 60 év után is szerelemmel néznek majd egymásra.

De mi megéltük azt is, amikor le kell ülni megbeszélni váláskor, hogy kié lesz a közösen vásárolt kanapé, hogy ki megy el a közös házból, hogyan lesz ezután a gyerek nevelése. Kevés fájdalmasabb dolog van ennél.

5 év járás után jegyzett el, 8 éves volt a kapcsolat, mikor feleség lettem, 14, mikor elváltunk. Azt hittem, hogy ez egy kipróbált kapcsolat, ha valakinek sikerül együtt megöregedni, azok mi leszünk. Tévedtem.

Ha most nézek rá a dologra, akkor én is "csak megálló" voltam az életében, hiába voltam feleség.

Ezt akarjuk neked elmondani, mert mi már nem vagyunk elvakultak. Tanulj a mi esetünkből! Valld be (elsősorban magadnak): meg akarod nehezíteni az eljegyzéssel/házassággal azt, hogy elhagyjanak, pedig hidd el, aki menni akar, azt jobb, ha elengeded. Ha magadhoz kötöd erővel, boldogtalan lesz és te se fogod élvezni, a vége a szétválás lesz hosszú távon. Akkor már sokkal jobb, ha tiszták az anyagi helyzetek. A boldogságod nem attól függ (max az önbizalmad), hogy a feleségeként/menyasszonyaként vagy a kedveseként mutat be téged.

Persze tudom, ha te egyszer férjhez mész, veled minden más lesz, te leszel a kivétel. :)

Tévedsz, ha azt hiszed, hogy BÁRKI, akivel összesodor az élet nem egy "megálló". Vannak hosszabbak, rövidebbek, de ha elég messziről nézel rá, minden az.

Ha másfél éve vagy együtt valakivel és szakítotok, akkor az megálló, de ha eljegyzett az 1. évfordulón, akkor nem az? :D :D :D Ne már :D

Van egy jobb dolog, mint görcsösen várni, hogy el legyél már te is jegyezve végre. Tegyük fel, hogy Pistával együtt vagy 8 hónapja és egy romantikus beszélgetés közben, csillagokat bámulva felteszed a kérdést: Pista! Mindent megad neked a kapcsolatunk, amire vágysz?

Ha a válasz igen, akkor hosszú távra tervez és nem vagy megálló.

Szívesen.