Házasság utáni névváltoztatás, szerintetek?

És mi lenne, ha senki nem venné fel a másik nevét?

Nálunk az alábbi a helyzet:

- Kovács Jánosné nálam kizárt

- Kovács Jánosné Kiss Nóra túl hosszú

- Kovácsné Kiss Nóra elviselhető

- a kötőjeles verzió tetszene legjobban, de a párom és az én vezetéknevem egyáltalán nem passzol egymáshoz

- Kovács Nóra verzió nem tetszik, mert a saját vezetéknevem nem maradna meg

Ráadásul egyszer a doktori cím miatt már le kellett cserélnem az összes iratom, pont elég volt.

Megmondtam a páromnak, hogy nem szeretném felvenni a nevét, csak akkor, ha ő kifejezetten ragaszkodik ehhez. Akkor valószínűleg a Kovácsné Kiss Nóra verziót választottam volna. De szerencsére a párom azt mondta, neki nem fontos, ha nem akarom, nem veszem fel és kész.

Ha ritka nevem lenne mindenképpen vinném tovább, a gyerekemnek is. A kötőjel és forma teljesen rendben van, de mindenki a saját nevéről döntsön. Te leszel kötőjelesen, ő meg marad ami volt. A gyerek szintén kötőjeles.

Én nem vettem fel a férjem nevét, maradtam a lánykori nevemen, szeretem a nevem, nekem így jó. A gyerekek a férjem vezetéknevét kapták.

Én nem szivatnám a gyerekemet egy kötőjeles névvel. Ő is ha házasodik, csak az egyiket tartja meg úgyis, úgyhogy nem sokáig vinné tovább a nevemet.

A -né nekem is birtokos, az meg teljesen kizárt, hogy Kiss Péterné legyek. Azzal mintha teljesen elvesznék lenni, aki addig voltam.

Én sem tervezem felvenni a férjem nevét, de ha muszáj lenne valami miatt, akkor kötőjelesen és csak ha ő is így tesz.

Én Katzenbergerné Kis Juliska lettem. Annyira szörnyű így a nevem, hogy K. Kis Juliskaként futok mindenütt, ahol nincs szükség a hivatalos nevemre.

Nálunk a férjem erőltette. A kötőjeles verzió szörnyen hangzott volna, ráadásul ő fel sem vette volna úgy.

Így maradt ez, de nagyon bánom, abszolút nem esik jól ránézni a nevemre, szörnyű disszonáns. Amúgy a férjem vezetékneve jól hangzik önmagában, csak az enyémmel nem, még a -né átvezetés sem segít rajta.

“Az se biztos, hogy összeházasodunk, de lehet, hogy mégis. Gyerek majd talán lesz, de lehet, hogy mégse..DE ha mégis, akkor...”

ezen nagyon durván korai még dilemmázni :D

Szerintem a gyerek mindenhogy kaphatja az apja nevét, a te nevedtől függetlenül, sőt ha nem visztek be a korházba házassági anyakönyvit, tudtommal akkor a tiedet kapja, de nem tudom pontosan. Szerintem manapság már mindenre van lehetőség. Az én vezetéknevem nagyon hosszú és nagyon ritka, gyakorlatilag bármilyen másik név hülyén néz ki mellette -nésen, kötőjelesen, mindenhogyan, plusz akkor egy sorba nem fér ki egy A4-es lapra sem az egész nevem, így is egy szenvedés. Ha férjhez megyek, akkor vagy megtartom a sajátomat, vagy felveszem csak az övét, de őszintén (kövezzetek meg) ez nálam mindig is úgy gondoltam, függ attól is, hogy a férj vezetékneve mennyire passzol a keresztnevemhez, esetleg mennyire gagyi alapból ( pl. Bugyi, Retkes, Recska, stb. Nevet nem venném fel ha egy mód van rá, de a gyerek szegény megkapná :D )

Meg nekem alapból fura, hogy éek egy nevvel majdnem 30 évig, aztán egyszer csak már nem az a nevem. Hajlok afelé, hogy megtartom, ha úgy alakul.

De ha függetlenítem magam a sztoritól akkor nekem a kötőjeles megoldás tetszik, vagy a Kovács Ilona.

20 évvel ezelőtt házasodtam össze a férjemmel és a mai napig előttem van az anyakönyv vezető megrökönyödött arca amikor a férjem válaszolt helyettem, hogy NEM veszem fel a nevét. A leánykori nevemet használom, mert szeretem, különleges, alliteráló és garantáltan csak engem hívnak igy az országban.

A gyerekeink a férjem vezetéknevét kapták (neki sem hétköznapi a vezetékneve) és szintén szép, különleges keresztneveket választottunk amik alliterálnak.